Forradalmi magyar irodalom. Tanulmányok a magyar szocialista irodalom történetéből (Budapest, 1963)

Kispéter András: A "munkásírók" csoportja

hasztalan vonít’ című írásáért. Magam is hasonló szellemben írtam József Attiláról mindjárt halála után, s persze, hogy nekem támadtak a rövidlátóak.” A József Attila kérdés tisztázása nem tartozik a jelen tanul­mány feladatai közé, de szükséges e véleménykülönbségek ismertetése, hogy világossá váljék, a munkásírók vállalták József Attila örökségét már akkor, amikor ez még a munkás­­mozgalomban sem volt egyértelműen magától értetődő. A Népszava kritikáját a munkásírók igaznak, csak túl szigorúnak találják. A kritikai megjegyzésekkel Nagy István is egyetért, de jellemző, hogy ő mindjárt a mozgalom tovább­fejlesztése szempontjából akarja azt gyiimölcsöztetni. „Losonczy kritikájával az egyes cikkeket illetően egyetértek — írja Vaád Ferencnek —, de az még nem jelenti azt, hogy általában az egész antológia gyengébb volna az előbbinél. ítélőképessége­met mindenesetre befolyásolja az a körülmény, hogy nem ismerem a cikkírókat. Mert ha kezdő írók, akkor aszerint bírálom el, de ha már régen Írogatnak elméleti cikkeket, akkor tényleg keményebben kell elbírálni a Losonczy által kifogásolt elméleti tévedéseket. Ám az efféléknek elejét lehet venni. A kényesebb természetű cikkeket bírálja felül Losonczy előze­tesen. Vagyis a bírálók segítsenek nektek.” ★ 1942 tavaszán a munkásírók előadást terveznek, ahol a munkásirodalom célkitűzéseit akarják ismertetni. Ilyen műsor­ral egybekötött előadásaik különböző szakszervezetekben, munkásotthonokban többször voltak, de úgy látszott ez eset­ben nem fogják a hatóságok engedélyezni. Erre utal Nagy István levele: „Nagyon sajnálnám, ha az előadást nem enge­délyeznék — írja. — Ebben az esetben helyeslem egy kis könyv kiadását. Földeák a kétféle ’munkásírók’ összehasonlításáról írjon cikket. Mutassa ki, hogy a Krajnyák-félék mennyire 366

Next