Gerle György: Környezet és településhálózat (Budapest, 1974)
IV. A településhálózat szerkezeti rendszere és mozgástörvényei
Így tehát — ha nem akarunk valamiféle egyoldalú determinizmus bűnébe esni — egyértelműen a ténylegesen ható tényezők összességének vonzási és taszítási terében kell vizsgálnunk a településhálózatot. Nehéz volna találóbban kifejezni e kölcsönhatások összességét József Attila költői meghatározásánál, amely szerint: „Akár egy halom hasított fa, hever egymáson a világ; szorítja, nyomja, összefogja egyik dolog a másikát, s így mindegyik determinált.” Ebben a megfogalmazásban azonban még nem domborodik ki a mi tématerületünkön kiemelkedő jelentőségű — időtényező szerepe. A mi esetünkben ugyanis nem egymást összességükben statikusan determináló elemek együtteséről van szó, hanem állandóan mozgó — arányaiban és összetevőinek nyomatékában is állandóan változó — rendszerről. Közismert pl., hogy a közlekedési eszközök fejlődése folyamatosan tágítja a lakóhely és munkahely között megengedhető távolságot és ezzel a településhálózat szerkezete szempontjából igen jelentős vonzáskörzetek határait. Az ipari üzemek fokozatos — sőt egyre gyorsuló — automatizálása pedig lehetővé teszi, hogy a település lakossága szempontjából kedvezőtlen hatású üzemeket egyre nagyobb távolságban helyezzük el a lakóterületektől, és a feltétlenül szükséges, kevés helyszíni dolgozó különlegesen gyors közlekedési eszközökkel érje el a munkahelyét. Ugyanakkor - a zaj- és füstmentesség biztosítása révén — egyre több üzemfóleség helyezhető el a lakóterületek közvetlen körzetében — vagy akár magún a lakóterületen belül is ami a hivatásforgalmat távolsági szempontból a minimumra csökkenti. A településhálózat komplexitásának tehát — a településhálózat alakulására ható tényezők mellett — egyik legfontosabb eleme a tényezők sajátos dinamizmusa, és — ebből eredően — az időben változó tényezők integrálódott hatásának ugyancsak integrálódott dinamizmusa is. Ez önmagában is meglehetősen bonyolult összefüggésre mutat, hiszen a különböző tényezők dinamizmusa lényegbevágóan eltér egymástól. A folyamatosan változó természeti környezet alakulásának sebessége több nagyságrenddel kisebb a településhálózat általános fejlődésénél; a településhálózat változása pedig ugyancsak több nagyságrenddel lassabb, mint a termelőeszközök műszaki fejlődése. A termelőeszközök kategóriáján belül is nagyságrendben eltérő gyorsasággal és gyorsulással változik a különböző technológiák műszaki fejlődése. Ezenkívül pedig a közel azonos dinamizmussal fejlődő eszközök hatása is különböző sebességekkel, fáziseltolódásokkal tevődik át a településhálózatban érzékelhető jelenségekre. A településhálózaton belül pedig, annak jóformán minden elemére másképp hat az eltérő dinamizmusú külső tényezők befolyása. Az érintett elemek visszahatása azonban a dinamizmus vonatkozásában is érvényesül. A nagyobb tehetetlenségű, nehezebben gyorsítható elemek nemcsak maguk „gerjednek” lassabban a külső tényezők dinamikus hatására, hanem visszahatásukkal csökkentik a befolyásoló tényezők sajátos dinamizmusát is. Ha pl. valamilyen városi közlekedési eszköz sajátos műszaki fejlődése lehetővé tenné a tömegközlekedés meggyorsítását, de az utcahálózat szűk áteresztőképessége ezt tartósan akadályozza (ugyanis általában nem lehet a városok régi utcahálózatát olyan gyorsan átépíteni, amennyire azt az új közlekedési eszközök maximális kihasználása 109