Gunst Péter (szerk.): Mezőgazdaság, agrártudomány, agrártörténet (Budapest, 1979)

Lázár Vilmos emlékezete

fokozódó ellenszenvvel kezdett mindenkivel viselkedni, akiben az akkori (a népfrontpolitika előtti) hivatalos pártvonal képviselőjét látta. A jegyzetek több esetet sorolnak fel ennek bizonyítására. A legtöbb (például a Szép Szóval kapcsolatosak) ismeretesek. Azt is érezteti, hogy ezt a haragot egy kicsit még Lázárra is kiterjesztette, pedig őt igazán szeretetből szerette „osztályárulónak” nevezni. Mikor például a Szép Szóban Lázár is belecsöppent egy megbeszélésre (József Attila, Fejtő, Remenyik és még mások voltak ott) és bele is szólt, Attila rögtön letromfolta: „Ez nem kiáltvány, ezt a hangot mi nem ismerjük.” De a legfájóbban talán az a jegyzet hat, amelyben Lázár a József Attilával 1937 tavaszán a Kriszt-vendéglőben Kosztolányiról folytatott vitára emléke­zik. Amikor világnézeti kifogásokat emelt Kosztolányival szemben, József Attila így válaszolt: „Elég szerencse, hogy nem lehet kizárni a pártból. Egyébként, mondd, Villont nem zárták ki?” Mindazonáltal Lázár Vilmos hangsúlyozni kívánta József Attila politikai tisztaságát és nagyságát - ezt egyébként a halála előtt néhány héttel filmre vett interjúban is elmondta. Sorra kívánta venni József Attila politikai álláspontjának azokat az elemeit, amelyek akkor megbotránkozást keltettek, de amelyek később helyesnek és igaznak bizonyultak. A Komin­tern történelmi jelentőségű kongresszusa előtt, 1933 májusában követeli az antifasiszta egy­ségfront megteremtését. Reklamálja a tudományos szocializmus elméletének és a munkásmoz­galom gyakorlatának egységét. Kifejti a társadalmi tudat átalakításának fontosságát (a maga terminusaival a kulturális forradalom eszméjét). És - ami Lázárnak mint mezőgazdának különösen fontos - lényegében helyesen látja a parasztkérdést. Igaz, hogy akkor éppen vitatkoztak ezen - Lázár Vilmos ebben a kérdésben akkor még azon az állásponton volt, amely el tudta képzelni a feudális nagybirtokról a szocialista nagyüzemre való közvetlen áttérést. József Attila viszont éppen ezzel vitatkozott, Lázár feljegyzése szerint a következő okfejtéssel: „A paraszt földet akar, persze nem adóssággal, a munkás pedig szövetségest, aki kenyeret termel. Ezért kell a paraszt oldalára állni és így kívánhatjuk meg, hogy egy város piacai tele legyenek. Ez természetesen csak átmeneti állapot lesz és éppen ezért kizárólag csak átmeneti szakaszban lehetséges kidolgozni (előbb nem). Az átmeneti gazdaságnak kell kimunkálnia a további fejlődés objektív feltételeit. A földhöz jutott paraszt támogatja a munkásállamot, hogy termeljen, kulturálódjék, hogy együtt sírjon és kacagjon a város meg a falu. A munka most még felmérhetetlen halmazata vár azokra, akik kidolgozzák majd az előrehaladás lehetőségeit. De mi kell mindehhez? Felmérhetetlen harmónia megteremtése ember és ember között, az ember és a természet, az ember és a termelőerők között. Az a cél, ami a te írásodban még szinte beteges racionalizmus és messianizmus formájában jelentkezik, akkor válhat végül valósággá, ha majd a paraszt érzelmi világa is igenli a szövetkezetét. Ha amit az ész kíván - az általad áhított közös mintabirtok létrejöttét - a tudattalan alakulása folytán az érzelem is tudomásul veszi.” Ennyit sikerült a fennmaradt jegyzetekből rekonstruálni arra vonatkozóan, hogy mit szán­dékozott még Lázár Vilmos József Attiláról készülő írásába belefoglalni. Közben már a 30-as évek derekán járunk Lázár Vilmos életútjának leírásában is. Erről az időről már bővebben vallanak saját visszaemlékezései. Gazdag, sokoldalú tevékenység és szellemi élet képe bontakozik ki előttünk. Érdemes volna csak a neveket kiírni a megjelent írásokból, az is tanúsítaná, hogy milyen széles körű személyes kapcsolatban volt korának politikai és szellemi mozgalmaival. Tájékozottsága egyenesen bámulatos, mindenkit ismer, mindent elolvas, és amit elolvas, megtud, mintegy belülről érti meg. Egyaránt otthonos a mezőgazdaságban és a világpolitikában, az irodalom­ban és a szociológiában, a pszichoanalízisban és a történelemben. Tevékenysége is sokoldalú és jellegzetes. A 30-as évekre kialakult egy sajátos feladatköre 22

Next