Győri Judit: Thomas Mann Magyarországon. Felolvasóestjeinek története és sajtóvisszhangja - Modern filológiai füzetek 4. (Budapest, 1968)
Az antifasiszta sajtóharc középpontjában
Hatvány Lajos évekkel később, már betegen, idézte fel az emlékezetes délután eseményeit. . a sok emlék közül csak azt az egyet ragadom ki, — írta — amikor az egyik szobában Mann a Magyar Színházban tartandó felolvasására készülődött, s a másikban József Attila lépett be hozzám, szokása szerint szinte észrevétlenül. Arra kért, hallgassam meg és fordítsam le Mann-nak a hozzá intézett ódát, melyet még az este, Thomas Mann előadása előtt, mintegy annak bevezetőjéül készült elszavalni. Mikor a verset — amely azóta oly híressé vált — megilletődve először s tán elsőnek olvastam, besiettemMannhoz, hogy amenynyire tőlem tellett, annak hű fordítását rögtönözzem. Mann aztán meghatottan szorongatta József Attila kezét, mondván, mennyire jól esik neki a magyar fiatalságnak ilyen megrendítően kifejezett hódolata. Ezt az emléket, fájdalom, ki kell egészítenem egy másikkal, mely ugyanazon az estén, a Magyar Színház kulisszái mögött játszódott le. Attila reszkető ajakkal, sápadtan jelenti, hogy a rendőrség letiltotta a vers elmondását. Amikor ezt Thomas Mann tudtára adtam, akkor egyszerre világossá vált előtte, hogy a hivatalos Magyarország sima modorú reprezentánsait, kik őt oly megtévesztő udvariassággal fogadták, mily szakadék választja el attól az értelmiségtől, mely benne tisztelte a »fehérek közt az európait«.”105 Az előadás előtti sajtófogadáson az újságírók a költemény betiltásáról is érdeklődtek Thomas Manntól. „Thomas Mann természetesen erre vonatkozóan nem nyilatkozott, mindössze annyit mondott csak, hogy rendkívül hálás József Attilának a megkapóan szép 141