H. Balázs Éva - Fügedi Erik - Maksay Zoltán (szerk.): Mályusz Elemér emlékkönyv. Társadalom- és művelődéstörténeti tanulmányok (Budapest, 1984)
Engel Pál: A szegedi eskü és a váradi béke. Adalék az 1444. év esetménytörénetéhez
Engel Pál A SZEGEDI ESKÜ ÉS A VÁRADI BÉKE. ADALÉK AZ 1444. ÉV ESEMÉNYTÖRTÉNETÉHEZ „Nagy siránkozás támadt egész Magyarországon és csaknem az egész keresztény világ megrendült a fájdalomtól, amikor meghallotta, hogy bajnoka befejezte életét. Az égboltozat csillagai is előre jelezték halálát, mert elhunyta előtt egy üstökös jelent meg a magas égen. Maga Mohamed császár is, bár őt a gróf közvetlenül a halála előtt Nándorfehérvár vára alatt megszalasztotta, mégis amikor Rácország despotájától, Györgytől vigasztalásul megtudta a gróf úr halálát, úgy mondják, egy jó órán keresztül lehajtott fejjel hallgatott, és azt mondta a követnek, hogy fájdalmat érez Hunyadi halála miatt, bár ellensége volt, és hogy a világ kezdete óta soha uralkodó főhatalma alatt ilyen ember még nem élt.” Ezekkel a szavakkal méltatta Hunyadi Jánosnak, Beszterce grófjának 1456. augusztus 11-én történt halálát harminc évvel később Thuróczy János Chronica Hungarorumäban, amelyet a hős fiának, Mátyás királynak ajánlott.1 Hunyadi, amint már az idézet is sejteti, halála után nyomban hérosszá vált. Annak a hús-vér személyiségnek az emléke, aki életében volt, erényeivel és hibáival együtt egy nemzedék alatt elhalványult, s a helyébe egy képzeletbeli alak lépett, a török—magyar harcok szimbóluma, egyben a magyar nemes legfőbb vágyainak és értékeinek a megtestesítője. A XV. század történetírói: Thuróczy és kivált az 1490-es években író Bonfini Hunyadi alakjában már ezt az eszményített hőst rajzolták meg, és hagyták népszerű olvasmányul az utókorra. Követőik, ide értve a modem korok szerzőit is, csak annyit változtattak ezen, hogy a hős erénykatalógusát vüágnézetüknek, avagy az aktuális politikai igényeknek megfelelően állították össze. Továbbá egybegyűjtötték egyéb korabeli kútfőknek is mindazon adatait, amelyek Hunyadiról alkotott portréjuk színezésére alkalmasak voltak, tévedésként és rágalomként utasítva el mindent, ami ennek a kritériumnak nem felelt meg. A hősnek, aki ilyen módon az évszázadok során a tudományos hitel bizonyos látszatára is szert tett, már nem voltak hibái, csak erényei. Közülük vitézsége és tehetsége mellett a legnagyobb hangsúlyt önzetlen hazafisága szokta kapni. Hunyadi, hogy csak az irodalomban leginkább elfogadott vo-1 Schwandtner,I. 273. Thuróczy JánosM magyarok krónikája. Bp. 1980, 395. (Horváth János fordítását idéztük.) 77