H. Balázs Éva - Fügedi Erik - Maksay Zoltán (szerk.): Mályusz Elemér emlékkönyv. Társadalom- és művelődéstörténeti tanulmányok (Budapest, 1984)

Engel Pál: A szegedi eskü és a váradi béke. Adalék az 1444. év esetménytörénetéhez

Engel Pál A SZEGEDI ESKÜ ÉS A VÁRADI BÉKE. ADALÉK AZ 1444. ÉV ESEMÉNYTÖRTÉNETÉHEZ „Nagy siránkozás támadt egész Magyarországon és csaknem az egész ke­resztény világ megrendült a fájdalomtól, amikor meghallotta, hogy bajnoka befejezte életét. Az égboltozat csillagai is előre jelezték halálát, mert elhuny­ta előtt egy üstökös jelent meg a magas égen. Maga Mohamed császár is, bár őt a gróf közvetlenül a halála előtt Nándorfehérvár vára alatt megszalasztot­ta, mégis amikor Rácország despotájától, Györgytől vigasztalásul megtudta a gróf úr halálát, úgy mondják, egy jó órán keresztül lehajtott fejjel hallga­tott, és azt mondta a követnek, hogy fájdalmat érez Hunyadi halála miatt, bár ellensége volt, és hogy a világ kezdete óta soha uralkodó főhatalma alatt ilyen ember még nem élt.” Ezekkel a szavakkal méltatta Hunyadi Jánosnak, Beszterce grófjának 1456. augusztus 11-én történt halálát harminc évvel ké­sőbb Thuróczy János Chronica Hungarorumäban, amelyet a hős fiának, Má­tyás királynak ajánlott.1 Hunyadi, amint már az idézet is sejteti, halála után nyomban hérosszá vált. Annak a hús-vér személyiségnek az emléke, aki életében volt, erényei­vel és hibáival együtt egy nemzedék alatt elhalványult, s a helyébe egy kép­zeletbeli alak lépett, a török—magyar harcok szimbóluma, egyben a magyar nemes legfőbb vágyainak és értékeinek a megtestesítője. A XV. század törté­netírói: Thuróczy és kivált az 1490-es években író Bonfini Hunyadi alakjá­ban már ezt az eszményített hőst rajzolták meg, és hagyták népszerű olvas­mányul az utókorra. Követőik, ide értve a modem korok szerzőit is, csak annyit változtattak ezen, hogy a hős erénykatalógusát vüágnézetüknek, avagy az aktuális politikai igényeknek megfelelően állították össze. Továbbá egybe­­gyűjtötték egyéb korabeli kútfőknek is mindazon adatait, amelyek Hunyadi­ról alkotott portréjuk színezésére alkalmasak voltak, tévedésként és rágalom­ként utasítva el mindent, ami ennek a kritériumnak nem felelt meg. A hősnek, aki ilyen módon az évszázadok során a tudományos hitel bizo­nyos látszatára is szert tett, már nem voltak hibái, csak erényei. Közülük vi­tézsége és tehetsége mellett a legnagyobb hangsúlyt önzetlen hazafisága szokta kapni. Hunyadi, hogy csak az irodalomban leginkább elfogadott vo-1 Schwandtner,I. 273. Thuróczy JánosM magyarok krónikája. Bp. 1980, 395. (Horváth János for­dítását idéztük.) 77

Next