Halász László: Vizsgálatok az irodalmi mű megítélésének pszichológiai közvetítéséről (Budapest, 1980)
Az értékfelismerés jellegzetességei
oldalon!) alkalmaztunk, vállalva annak következményeit, hogy az egész műből kiemelt rész nem képviselheti magát a művet; a töredék értéke nem azonos a mű egyszeri struktúrájának értékével. Természetesen nem is kívánjuk azoknak a költeményeknek a megítélését tisztázni, amelyekből e részletek valók. Kizárólag különböző értéklehetőségek megtestesítőiként tekintjük őket. A versrészleteket XIX. és XX. századi magyar költők, nevezetesen: A Pósa Lajos: „Ha nagyon feszítjük”, В Petőfi Sándor: „Júliához”, C Pilinszky János: „Utószó”, D Vajda János: „Látlak én még”, E Dengi János: „Hej, a lány”, F Radnóti Miklós: „Tétova óda”, G Baranyi Ferenc: „Megbocsátom”, H Kosztolányi Dezső: „Feleségemnek”, I Farkas Imre: „A te szerelmed”, J Juhász Ferenc: „Meggyötört szomorú arcod”, К Szabolcska Mihály: „Miért nem születtél”, L Ady Endre: „De ha mégis?”, M Kassák Lajos: „Mindörökre”, N Szász Gerő: „Ahepercnek”, О Nagy László: „Dél”, P Tóth Árpád: „Életem fölött”, R Füst Milán: „Barátaimhoz!”, S Jobbágy Károly: , .Aranka dicsérete”, T Szabó Lőrinc: „Vezeték”, U József Attila: „Ha nem szorítsz” - című műveiből válogattuk ki oly módon, hogy a vizsgáltak hasonló téma minél változatosabb költői kezelésmódjával találják magukat szembe. (A kvantitatív szemantikai mutatók egybevetését lásd Kiegészítések 3. §, lásd a 139. oldalon!) Megfelelő viszonyítási keret megteremtése érdekében 12 szakértő * — egymástól függetlenül - minősítette a részleteket egy skálán. (ítéleteik átlag- és szóráspontszámait a vizsgálati eredmények bemutatása során közöljük.) A részletek — összhangban a szakértők ítéleteivel — két élesen elhatárolódó csoportra különülnek: azokra, amelyek ebben a töredékes formában is művészi értéket képviselnek és azokra, amelyek ennek híjával vannak. Még pontosabban: az A, E, G, I, K, N, S részletek ugyan nem hamisítványok, de giccses közhelyekből összeszerelt képeik, iskolás, illetve slágerszöveghez illő verselgetésük tanúsága szerint eredendően hamisak. Mindegyik csoporton belül további tagolódást biztosít a hagyományos lírai szemlélet- és szerkesztésmódhoz való viszony. Minél jobban távolodunk a hagyományos lírától, annál jellegzetesebbé válik a szakítás a leírással, az elbeszéléssel. A képi és a metafora anyag megvilágító célzatú kezelése helyébe gondolatot hordozó önállósítás lép, a képek jelentésének pontos rögzítését egymásba olvasztásuk vagy halmozásuk váltja fel, a hasonlatból a hasonlított * A szakértők rendszeres kritikai, illetve irodalomelméleti munkát végzők közül kerültek ki. A versrészletek (a szerző neve nélkül) a könyvtár olvasóra gyakorolt hatásáról Szombathelyen és Veszprémben, a KMK Olvasáskutatási Osztály gondozásában folyó vizsgálatban is szerepeltek (Halász-Nagy, 1974). így a KMK által felkért szakértők eredményeit használtuk fel ezúttal is. A zsűri a következőkből állt: Bereczky László, Fodor András, Fogarassy Miklós, Gondos Ernő, Józsa Péter, Hankiss Elemér, Kenyeres Zoltán, Kiss Ferenc, Mesterházi Márton, Pomogáts Béla, Vargha Balázs, Vasy Géza. 59