Horváth János: Az irodalmi műveltség megoszlása. Magyar humanizmus - Az Akadémiai Kiadó reprint sorozata (Budapest, 1988)

II. A Hunyadiak magyar humanizmusa

VALLÁS ÉS NEMZET HŐSE 47 kapitánya, 46-ban kormányzója; tömérdek vár, város, falu bir­­tokosa, több mint négymillió hold földesura, legnagyobb magyar földbirtokos: Magyarországnak a Dunától keletre eső felét már ekkor szinte egészében magáénak mondhatta. Családi érdeke ilyen formán már szinte egybeesett a nemzet biztonságának érdekével. Ö nem bizakodott el s roppant hatal­mát, vagyonát és lángelméjét ez utóbbinak a szolgálatába állí­totta. Az ország biztonságát nem alkalmi védekezésekkel akarta fenntartani, mint az már Zsigmond alatt, a balkáni hűbér-öv tönkretételével megszokottá vált. Zsigmond nyugati (német) irányú politikájától visszatért Nagy Lajos és az Árpádok bal­káni expansiója módszeréhez, s azáltal a védelmi vonalnak a ha­tártól jóval délebbre való eltolásához; viszont a Zsigmond-féle védekezési módszerrel szakítva, támadó hadjáratban, a török vég­leges tönkreverésében látta az egyedül célravezető taktikát s a maga emberi és nemzeti küldetését. Ismeretesek rendkívüli erő­feszítései ez irányban. Nyugat, kelet és észak felé vívott harcai, utóbb egyezkedési kísérletei azt célozták, hogy a török elleni tá­madás szabadságát biztosítsák Ciliéi és III. Frigyes, az oláhországi vajdák és Giskra megbízhatatlansága ellen. A vereségekért (Várna: 1444, Rigómező: 1448) nem ő felelős; nagy diadalai — az 1442-i erdélyi és oláhországi, az 1443-i balkáni hadjárat, az 1456-i nándorfehérvári világraszóló győzelem, s kivált e leg­utolsó — nemzete és vallása legnagyobb hősei közé emelték fel. Nándorfehérvári győzelmének napja: július 22-e, majd pedig megdöbbentően hirtelen haláláé: augusztus 11-e, a magyarság­nak s az egész művelt világnak legemlékezetesebb öröm- és gyász­napjai lettek. Hatalmát, politikai súlyát haláláig megőrizte. Kormányzó­sága után, az itthon alig tartózkodó V. Lászlónak már megmu­tatkozó kétszínűsége ellenére is ő tartotta kezében a kormány­­pálcát, a király közelében pedig szinte állandóan ott volt hű ro-

Next