Horváth János: Rendszeres magyar verstan (Budapest, 1951)
IV. Jövevény formáink
99 (Ilyenek még tőle : Péteri Takács Józsefhez, Horatiushoz, A tavasz, Gr. Festetics Györgyhöz, Görög Demeterhez, Búcsúzás, Káldi Pálhoz, Felsőbüki Nagy Pálhoz, Az én osztályrészem, Barátimhoz stb. — Babitstól: Medve-barlang ; József Attilától: Útrahívás). — Kazinczy a sapphóihoz csak hasonló, s a régiségben ismeretlen szerkezettel is kísérletezett: ebben 3 phalaecusi sorhoz társul az adonisi. A phalaecusi 5 trocheusi lábból áll, de azok másodika daktylusra aprózódik, s így a sor 11 szótagú (hendekasyllabus), mint a sapphói, de nem a harmadik, hanem a második verslábon szaporáz. Kazinczy Matthisson példájára írt ilyet (A Gráciákhoz : »Sípját, s e koszorút, s nyíló korának * Díszét, homloka fürtjeit, Krónion * Hármas ikrei! hívetek sajátúl * Nyújtja tinektek«. — Lev. VII. 485, 498 ; Négyesy, Mért. M. Vers. 208). — A sapphói strófát is megrímelték némelyek : »Trónusodnak hát leborúl elébe E világ, s téged dicső énekébe, Felmagasztalván, neved áldja végig A magos égig« (Csokonai, Ossz. M. II, 137. Ilyen a Dél című is : II. 131). Az alkaiosi strófa elemei: két alkaiosi sor, egy ötödfeles jámbus, meg egy kisebb alkaiosi sor. Az alkaiosi sor öt jámbusi ütem, melyek harmadikát spondeusz, negyedikét cyclikus anapaestus helyettesíti (— — | и — I-----— I и и — Iu —). A kisebb alkaiosi négy trocheusi ütem, a két első helyett cyclikus daktylussal (— и и I — и и I — и I — —). Példa Dayka Gábortól: A csöndes éj bús asszonya csillagos Fejével intett, s a csecsemő korát Felül nem élt királyi Nappal Anyja szelíd kebelébe sűlyedt. Ez egyszersmind példa lehet az antik idomban szívesen látott enjambement-ra is. (Ilyen alakúak Berzsenyitől : Melisszához, Hg. Eszterházy Miklóshoz, A tizennyolcadik század, Amathus, Nagy Lajos és Hunyadi Mátyás, Kisfaludy Sándorhoz, Az ulmai ütközet, A felkölt nemességhez, Gr. Festetics Györgyhöz, A magyarokhoz, Fohászkodás, Wesselényi hamvaihoz, stb.). Ugyancsak Berzsenyi gyakran élt bizonyos pseudo-alkaikus strófa-szerkezettel, melynek második sora u. i. nem alkaiosi, hanem asklepiadesi sor : »Győztem! lerázták combaim a fövényt, Izzadt fürteimen szent olajág lebeg, Nevem kivívtam mély porából, S általadám maradékaimnak.« (B. Prónay Sándorhoz. Ilyenek még : Hymnus Keszthely isteneihez, Felséges királyunknak Keszthelyre váratásakor, A poéta, Szilágyi 1458-ban, A füredi kúthoz, A poesis hajdan és most,