Horváth János: Rendszeres magyar verstan (Budapest, 1951)
IV. Jövevény formáink
125 szerkesztett néhányat. Kölcsey trocheusokban írt egyet (Szemere Pálhoz ; 1813), Petri Mór rímtelen, általa ú. n. magyar szonetteket írogatott, Babits hármat is írt felező tizenkettősökben ; négyes rímmel a két első, hármassal a két utolsó strófában (Régi magyar irodalom, Magyar szonett az őszről), vagy a két utóbbiban más (aab, bee) elrendezéssel (Régi magyar költők). Tóth Árpád az őt je lemző hosszú (tizennégy-, tizenhárom-szótagos) jámbusi sorokkal írt kettőt (Őszi kérdés, Hold), a két első strófa «sorjázó» összerímeltetésével (abed, abed). A rím fajairól, strófabeli megoszlásáról, s a refrainről e nyugateurópai versrendszerben kevés a megjegyezni való. «Nemzeti versidomunk» megfelelő fejezete nagyjában ezekre is érvényes tudnivalókat közölt. Mindössze egy-két kiegészítő jegyzet kell az ottaniakhoz. Az emelkedő lejtésű (u —-, u и —,----—, и ú) rímet csengő-, vagy hímrímnek (Csokonai szavával bukó rímnek) nevezik, az ereszkedőt (— и, — и и, —----, ú и) tompa-, vagy nőrímnek (Csokonai szavával lejtő rímnek). Mint láttuk, némely strófaképletekben már Ráday óta szokás volt váltogatni a kettőt. A mi jobbára szomszédos rímelést kedvelő verselésünkkel szemben e jövevény nagy mértékben gyakorolja a távoliakat, kivált a keresztrímet. Az ölelkezőre néhány példa jámbusi képletekben: Az esztendő négy szakasza, Az esküvés, Az én poesisom természete (Csokonai), Tót deák dala (Vörösmarty), A lacikonyha (Arany) ; trocheusiban : Óh ne nézz rám (Arany). A visszatérő rímre: Bár az ég búsulva néz is (Csokonai). A refrain is sokkal gyakoribb a jövevény rendszerben, mint a magunkéban. A szomszédos rímképletek közül a hármas szintén gyakoribb amott; trocheusi példa : Nádas tavon (Vajda J.), jámbusi: Új Ahasvér, Temetési kar (Kiss József). Kölcsey Az ivó című verse halmozza a páros-, kereszt-, és ölelkező változatokat. A szabadsorú — Kazinczy szavával (Rev. IX. 174) «egyenetlen sorú» — képletek többnyire a rímhelyezésben is nagy szabadságot és változatosságot engednek meg. Szabálytörés ebben a rendszerben is éppúgy hozhat magával esztétikai értéket, gondolati nyomatékot, mint a magunkéban. Különösen ha jámbusi sorban rövid szótagra (gyönge ütemrészre) esik meglepő erejű hangsúly : «Világot érő szép szemed óerogy» (Bánk bán) ; «Most tél van és csend és hó és haléd, A föld megőszült» (Vörösmarty : Előszó) ; «Az emberfaj sárkányfogvetemény : Nincsen remény! «mcsen remény!» (U. az) ; «Midőn a boldogság e/komolyít, Úgy tetszik, mely «evet, nem is valódi» (Madách) ; «А gép wegállt» (József Attila : Éhség). De trocheusi sorban is :