Horváth János: Rendszeres magyar verstan (Budapest, 1951)
Függelék
193 benne: furcsultak, fájdalmatos, másabbul, dőzs, szegénységes, lebbeteg, a dú-része, mindszámunkra, gyóggyal, évek hosszatán, csökönnyel, gondolatosak, viszkeát talpaink. Ezek többnyire ismert, de szokott formájukból kivetkeztetett, önkényesen átgyúrt szavak. Három utolsó kötetében válnak felötlő arányúvá. A Ki látott engem (1914) szavai : gyümölcsük, múltjaink dermedik a Napot, poros hársak alája (= alá), soha az-előtte (== azelőtt), hóságod, elgyászultak, veszekséges, irigyes, lesz-örömöket, céhág, mosti napjaim, fáj minden sokod, míg birtomban tart az Élet. A Halottak élén (1918) szavai: ugyanaznak, harsos ige, hars nóták, mosti március,*) történőinek, negéden (határozószó), túlos, sokadik ősz, érdemlődik, higyve higyjünk, kilyenekben, csillag-zuhító, a kiontotta vér (== az én kiontott vérem), támos, hajnalt (hajnalban), nagy edzülés, kiként (ki gyanánt), sokabbra vár, elárnyultatok. Az utolsó hajók (1923) szavai: zivarként, csobolták, a pöf basa-rózsák, kínlatta, fölöntes (fölényes), özönlése előtte ( = előtt), megeszülni, muszályság, kisségünkre, zárottságom, raktuk a szépet (= tettük), halálos zokok, ficánkja bús magamnak, a szent lob, a »nem tudom«-t, föltántorul, így vagyon és másként nem vagyon, javul (= jól), ingermetlen, lelkeltünk, sümpölygő aljak, jobbad (= jobbá lesz), lobbad, mindha (= mindenha). — A felsorolt szavak legtöbbje idegen alakú versben fordul elő ; magyar ritmusúban kevés (álul, temeszteni, furcsáan, gyümölcsük, manapságig, megbocsánat, jogatlan, történülnek, fölöntes, lelkeltünk). Viszont többnyire a magyar ritmusúakban lát jónak efféle halmozásokat: »Adnám új vágyamat vágyakozó vádnak, S adakozó számat ragadozó szádnak« (A legszebb este) ; — »Temeszteni is tudsz és tudsz támasztani« — »Rád furcsa emberek furcsáan figyelnek« (Levél-féle Móricz Zsigmondhoz) ; — »Fájnak az életnek fájásai, fájnak« — »Fájásokat fájón fájlalva lebírni« (Hát imigyen sírok). Hasonló túlzás, szintén magyaros formában, a tíz strófán (40 soron) keresztül-erőszakolt azonos rím, melyhez az első sor eltorzított üörténülnek« szava adja a hívó hangot. — Különben a jámbikus verselésű Margita élni akar is szolgál (V. részében, egy mesterkélten végigalliterált sorral: »Ki vár, város, várják s nem várhat várva«. Ő Aranyról mondja a Hunn, új legendá-ban, hogy »tempóz«: effélékben azonban maga tempóz. Szokatlan (jobban mondva : félreszokatlanított) szavainak * A hars szó magyarázata : Tompa József : MNy. 1949. 125., 1950 : 258. 1. E szó József Attilának Majd emlékezni jó lesz című versében is előfordul (»hars erények«). — A mosti szó szokatlan, de nem ő találta ki; 1. pl. Papp Ignác : Magyar Poézis, 1828. 29. 1. (»mosti folyása«) ; Kazinczy Lev. V. 170 (Döbrentei írja : »a mosti országgyűlése«). 13 Horváth: Rendszeres magyar verstan