Horváth János: Rendszeres magyar verstan (Budapest, 1951)
I. Nemzeti versidomunk
31 Harmadoló tizenkettes (4,4,4,) : Hol lakik kend, j liúgomasszony? I Komáromba (népi)* ; Ördög bújjék komámasszony papucsába (népi) ; Itt hagynám én ezt a várost, ha lehetne, Ha engemet az én Lillám nem szeretne (Csokonai); Aranyesíkos a kalapom Karimája, Rubint és gyöngy az én rózsám Picin szája (Czuczor; a harmadik ütem, mint Petőfi idézendő soraiban is, sorrá önállósítva) ; Itthon vagyok, hazajöttem valahára, Lelkem ezt az édes órát alig várta (Tompa) ; Gyors a madár, gyors a szélvész, Gyors a villám (Petőfi) ; Szép mulatság téged néznem, Szőke kis lyány (U. az) ; Szól a kakas innen-onnan Viradóra, Kivígadtunk, takarodjunk Nyugovóra (U. az) ; Gyászba borult az életem te miattad, Mert a szíved, csalfa leány, másnak adtad (Szentirmay Elemér) ; Hull a hajam, nincs kenyerem, toliam vásik, Halász bátyám így veszett el, él így más is (József Attila). Középrímmel, három sorra tördelve : E világban * Nincs is másban * Gyönyörűség, Hanem abba, * Hogy közös a * Keserűség (P. Horváth Ádám) ; Ez a nap is, * Mint a többi, * Elmúlt; vége. Ez az est is, * Mint a többi, * Eljött; béke (Tóth Árpád). Teljes és csonka ütemekből állók. A tizenegyes (4, 4, 3). Népi példák : Bús az idő, | bús vagyok én | magam is ; Kertem, alatt a Berettyó folydogál; Deres a fű, édes lovam, ne egyél; Már mir álunk verbuválnak kötéllel, Megfogják a szegény legényt erővel; Kitették a holttestet az udvarra, De nincs aki végig, végig sirassa ; Kis pej lovam megérdemli a zabot, Sokszor körülkerülte az országot; Az alispán kalapomhoz rózsát tett, Most is ott van, hogyha még el nem veszett; — Társaságba hatalmassal ha ki jár, Amit kapnak, részt abból héjába vár, Mert az hatalmas erős mint az kővár (Pesti Gábor, 1536 ; ez a sorfaj legrégibb példája) ; Sokszor szóltam én az régi dolgokról, Császárokról, királyok, nagy urakról, Vitézöknek gyakor viadalokról, Kezdettől fogván lőtt nagy sok csudákról (Tinódi. — Ez a sorfaj a XVI. században elbeszélő énekeknek kedvelt formája volt s többnyire csak 4, 7-re tagolódott; Tinódi ugyan többször külön ütembe szakítja az utolsó bárom szótagot, de nem következetesen ; a múlt században leginkább a nótaköltck kapták fel) ; Jaj a hátam, jaj a hátam, Odavan (Petőfi) ; Hegyen ülök, búsan nézek le róla (U. az) . Rég veri már a magyart a teremtő (U. az) ; Télen-nyáron pusztán * Egyike a legrégebben ismert nótáknak. Mikor az 1790-i diétán az országházból a templomba vonultak át, »a biharvármegyei cigány trombitások a templcmajtóban, sek ízben, jelesül trombitálták ezen magyar nótát.« (L. Keresztesi József, Krónika, 1868. 253. 1.) Ismerte Kazinczy is (1. ITK. 1932. 88. 1.). Szövegét feljegyezte Szirmay Antal, 1812-ben (1. ITK. 1902. 71. 1.).