Horváth János: Rendszeres magyar verstan (Budapest, 1951)
II. Versmondattani fogások és alakzatok
55 »közöli« azt a harmadikat (»Vigyáz«), mellyel mind a kettő egyforma mondattani viszonyban áll, s mely a második sor elején helyezkedik el. A közölés a mi legelterjedtebb, kezdettől fogva szinte máig eleven versmondattani képletünk. A régiségben léptennyomon elénk bukkan. »Választ világomtól — Zsidó fiodumtul« (Mária siralma) ; »Napnyugati nemzeteket — Mind meggyőzne mindeneket« (Katalinlegenda) ; »Javokért, hasznokért, megmaradásokért — Gyűlnének, vínának az ő hazájokért« (Tinódi) ; »Régen Dávidot Sauliul — Szabadítád s mentéd bútul« (Balassa) ; »0 parancsolati — Igazak mondási« (Sz. Molnár) ; »Moldovának pusztulása — Lupuj miatt lön romlása« (Kőröspataki János) ; »Az aranynak a tűz, terh a pálmaágnak, Ütés a tűzkőben titkon lakó lángnak, Hab a tengereken járó bátorságnak — A szükség próbája igaz barátságnak« (Gyöngyösi) ; »Ah, ki nem szeretne — Illyent nem szenvedne« (Amadé) ; »A kakukkal szerencséjét — Megpróbálni jövendőjét« (Faludi) ; »Hogy fiakat, leányokat — Szülnél apró kulacsokat« (Csokonai) ; »Az erdő zúgása, dudámnak szólása — Siralmas volt szívem minden dobbanása« (Czuczor) ; »Viszi és esküszik : Bakony erdejébe — Elviszlek, galambom, világ közepébe« (Vörösmarty) ; »Rohad a tűz, a legények subába — Összebúnak a leányok csuhába« (Arany) ; »Ki akarta, hogy megtagadjam — Örök Sionát messzehagyjam ... Ki akarta, ki istenelte — Bús lényemet így ki nevelte?« (Ady); »Akkor a lelkem fájdalommal — Küzködött sok nehéz orommal« (Babits : Naív ballada) ; »S a poshadt ködöket habossá — Ha nem habarja viharossá« (József Attila : Egy költőre). »Ne mondj hát rózsának — Engem violának« (népdal) ; »Királyok koronáját — Nem kívánom pálcáját« (népi; Erdélyi 280. sz.).