Horváth János: Rendszeres magyar verstan (Budapest, 1951)
III. A rím
74 rózsák — bús valóság (Szabolcska); árja dal — sárga faj, (Zempléni); a vonat — alkonyat, szele jő — temető, dobban — halottan, venyigéket — lépek, szerelmet — elmegy, betegség — sebezték, hideg szél -— vizeknél, gyásza — leigázza, lépked — szívverések, vittem — Isten, zengi — senki, buzog — lótuszok, számat —- fájnak, virít — gyermeki hit, itt élek — kivé tett, hevülésem — mégsem, multam — fultan, szitkot — titkok, bíborát — ibolyák, célban — tél van, példák •— mily tág, kívánat — imámat, ami volt — sikolt, kincseimre — nincseimre, — síneseimre, verőfény — tetőjén, kalandozót — bozót, biztos — itt most (Ady) ; sem tudom — szent utón (Harsányi Kálmán) ; gránát — vágnák, hömpölyget — ne többet, fázva — meakulpázva (Gyóni) ; hímű rét — minarét, balkonon — alkonyon, a merszén — az erszény, mozdul — gonosztul, gyöngyü — kösöntyű, kapuíven — primitíven, körültünk — tülkünk, utcát — futsz át, fellegek — fülleteg, motyogd bár — hogy ott fáj, hóval -— sóhaj (Babits) ; áhit — csodáit, a világ — Indiák, tenyérnyi hely — te elpihenj, Prokop — álmodott, csendbe sző —- szemfedő, már ki többé -— kikötőjét (Juhász Gyula) ; estél — testvér, zakatol — a toll, utas — ugass, bölcs kéj — gyümölcshéj, zöld szín — fölszín, utókor — futó por, alaki — valaki, borom is van — szomorítsam ; rogyó fák — mogyoró, mák ; példán — példá.ny, vegyszer — egyszer (Kosztolányi. Ugyancsak tőle e — mint ő nevezte — »kan csal« rímek : zafír -— zefir, gránit — bánat) ; virágdísz — nárcisz, vert seb — verset, sugárkák — árkád, zajló — pej ló, szebb lét — keblét, fedélzet — dél szebb, okarina — soka rí ma, rím más — prímás, a városon — sugároson, csokor — zokon, sután — után (Tóth Árpád) ; disznók — dísz lóg, átoson — vánkoson, áldoz — táltos (Oláh Gábor) ; sírokat — írogat, boldogabb — dolgokat, képét — tép szét, földtekén -—- költemény, fája itt — villámait (Reményik) ; biztos — Krisztus, jó napot — vén papok, Megváltó — országból, muzsikál — szoptatni már, némán — én rám, fürtösen — hűvösen, falomé — dalom, kripták — titkát, tárd ki azt — várd ki azt, kín dúlt — indult, kis fiút ha — hova futna, zöldes — küldesz, nagyon — a gyom, néha elidőz — és a szelíd őz — (ez a rím — a »Csak az olvassa« című versben — talán reminiscentia Babits Mihály Rímek című versének e soraira : »De az est már szelíd ősz : Bágyadt szemünk elidőző,) —, kocsmán — ocsmány, erőszak — fenyőszag, inog — jázminok, szemerkél — a levert tél, kolomp szól — bolondtól, kicsikart — ricsajt, magyarnak — gyarmat, ráadás csak — az áradás csap, tani — tani (= a »tanítani« szó rímelő felekre kettészakítva), alhass — aljas, forog — aligátorok, játszhat — látszhat, előtt — ledől (József Attila).