Illés László (szerk.): „Az időt mi hoztuk magunkkal”. Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből VI. - Irodalom - szocializmus (Budapest, 1985)
Csaplár Ferenc: Kassák Lajos és mozgalmainak osztrák kapcsolatai (1920–1933)
antológiájának német nyelvű változatát és a Ma 1923. március 15-én megjelentetett reprezentatív német nyelvű különszámát.2 Ez utóbbiban többek között Medgyes László, Gáspár Endre és saját maga egy-egy cikkét, Reiter Róbert és Déry Tibor verseit adta közre német fordításban. 1923 elején újabb osztrák fiatal tűnt föl a Ma körében: Hans Suschny. Napközben a bécsi Moritz Glaser marhakereskedő cég hivatalnoka volt, szabad idejében pedig avantgardista költő és festő. Hamarosan Kassák lelkes híve, műveinek fordítója, majd a Ma névleges felelős szerkesztője lett. Évekkel később, a Ma megszűnése után egyébként Párizsba került. 1926 őszén a Hőtel du Vaticanban két hónapig egy szobában lakott József Attilával. „Suschny jó fiú tőszomszédom, verseimet fordítja németre és minden sajtomat megeszi” — írta róla József Attila 1926 őszén kelt egyik levelében.3 Hont Ferenc, kettejük közös barátja ezt az időszakot felidézve színes képet rajzol emlékezésében Suschnyról: „A legfelső emeleten, közvetlenül a tető alatt egy parányi szobában lakott egy új barátunk, aki nemrég érkezett Bécsből. Suschnynak hívták. Konstruktivista rajzoló volt, Kassák köréhez tartozott, sőt mint osztrák állampolgár, névlegesen ő volt a Ma és a Kortárs felelős szerkesztője és kiadója. Párizsban kirakatrendezésből élt. Absztrakt formák, színes körök és négyszögek helyett cilindereket, kesztyűket és férfi ingeket szerkesztett művészi rendbe. Nagyon rosszul fizették, a szobabért is nehezen tudta kifizetni. Okos, művelt, jóindulatú ember volt. Lehívtuk, és megbeszéltük vele, hogy Attila vele lakik majd és fizeti a szoba bérének felét. Suschny nagyon megörült, mert ismét rosszul állt anyagilag. Néhány foga kitört, s minthogy nem volt pénze fogorvosra, gyertyából készített magának müfogakat. Attila »betársulásának« eredményeképpen megcsináltathatta a fogait. Igaz, hogy szobájában csak egy fekvőhely volt, de széles francia ágy, ketten is elfértek benne. Suschny egész nap a városban futkosott kereset után, Attila pedig nyomban bezárkózott a rosszul világított padlásszobába, csak étkezni jött le hozzánk.”4 Gara László az 1966. január 17-én Párizsban Szabolcsi Miklóssal folytatott személyes beszélgetése során szintén megemlékezett Suschnyról. E beszélgetésből, illetve Szabolcsi Miklós József Attila monográfiájának Érik a fény című kötetéből tudjuk, hogy Suschny volt az, aki Garát és József Attilát összeismertette.5 Suschny először festőként, egy konstruktivista képzőművészeti alkotás reprodukciójával mutatkozott be a Ma olvasóinak a folyóirat 1923. május 1-én kelt számában. Két későbbi folyóiratszámban — 1923. július 1-én és 1925. június 15-én — egy-egy verse jelent meg, melyeket Gáspár Endre fordított magyarra. Érdeklődése kiterjedt a színházművészetre is. A Ma két színpadi kompozíciót közölt tőle; az egyiket magyar nyelven Reiter Róbert fordításában az 1924. február * * i 2 Ludwig Kassák: Bildarchitektur. Deutsch von Paul Acél. Wien, 1921. — Ludwig Kassák— Ladislaus Moholy-Nagy: Buch neue. Künstler. Wien, 1922.; Ma, 1923/5—6. Deutsches Sonderheft. 3 József Attila válogatott levelezése. Szerk. Fehér Erzsébet. Bp. 1976. 122. * József Attila emlékkönyv. Szerk. Szabolcsi Miklós. Bp. 1957. 115—17. 5 Szabolcsi Miklós: Érik a fény. József Attila élete és pályája 1923—1927. Bp. 1977. 594. 124