Kemény G. Gábor (szerk.): Tanulmányok a magyar-orosz irodalmi kapcsolatok köréből 3. - Tanulmányok a … irodalmi kapcsolatok köréből 1/3. (Budapest, 1961)
Lengyel Béla: A magyar írók és a szovjet irodalom az ellenforradalmi korszakban (1919-1944)
Művészileg legérettebb formában A város peremén c. költeményének jól ismert zárószakaszában ölt alakot ez a gondolat. Majakovszkij ösztönzése kétségtelenül hozzájárult ahhoz, hogy József Attila felismerje hivatását és a „szépség koldusából” a „villámok szeretőjévé” váljék. Gáldi László József Attila műfordításairól szóló tanulmányában azt állítja, hogy az Invokáció Majakovszkij 150,000.000§&.t. emlékeztet. Szántó Juditra hivatkozik, aki már korábban észrevette a műfordításoknak e versben észlelhető hatását, anélkül, hogy bármelyik költőhöz kapcsolta volna.102 Valóban van hangulati rokonság e vers és a szovjet műfordítások között, de ezt a benyomást eleve sugalmazza a téma, hiszen egy születő új világról, a fiatal Szovjetunióról van szó az Invokációban. Ugyanebben a tanulmányában Gáldi rokonságot állapít meg József Attila egy-egy verse és Biok meg Jeszenyin egy-egy verse között. Nem hatást, hanem motívumközösséget lát József Attila Külvárosi éj és Biok Tizenkettő című költeményének egy-egy részletében (a József Attila által lefordított részletről vanszó), valamint a magyar költő Háló c. versében és József Attila ismertetett Jeszenyin-fordításában. Helyesen állapítja meg, hogy József Attilát „mintegy saját költői képvilága is predesztinálta e szovjet versek lefordítására”.1903 A motívumközösségre vonatkozó találó megjegyzést magunk is megerősítjük. József Attila A számokról c. versében az egyén semmiségét, a közösség határtalan erejét megérzékítő képe meglepően azonos Majakovszkijnak azzal a közismert képével, melyet a szovjet költő a következő évben, Lenin halálára írt lírai elbeszélő költeményében használt, a pártról szóló részben. József Attila egyik forradalmi szimbólumának forrására, Vszevolod Ivanov A 14—69. sz. páncélvonat c. regényére Nádass József hívta fel a figyelmet.1904 Az első verse, melyben a „páncélvonat” mint a forradalom jelképe jelenik meg (Nádass nem említi): Acélgömb föl, föl! Emelkedj! A szimbólum értelme az előbbinél világosabban bontakozik ki a Páncélvonat c. versében. (1926 áprilisában írta.) Minden gyűlöletem a feneszép jövőnek — miért késik a vas-szagú, mikor annyira várom! 102 Gáldi i. m. 11-12. 103 I. h. 104 Nádass József: i. m. 31 — 32. 135