Kenyeres Ágnes (szerk.): Magyar Életrajzi Lexikon 1. A-K (Budapest, 1967)
B - Babócsay Izsák - Babocsay József - Bach Albert, Bernhard
Babits 66 költők ezerkilencszáztizenkilencben c. magyarázkodó, mentegetőző, több vonatkozásban a forradalmat is megtagadó tanulmányát. A l'art pour l'art esztétika fő hirdetőjévé vált, ez határozta meg írói, irodalomirányító magatartását; a hivatalos, akadémikus irodalomtól elkülönülő, humanista módon gondolkodó, de a baloldali tendenciák harcait nem vállaló polgári írói tábor vezetője lett. Ezentúl kizárólag az irodalomnak élt. 1921-ben feleségül vette Tanner Ilonát (Török Sophie költőnőt). A házasságát követő évtől kezdve változó társszerkesztőkkel (köztük 1930-tól 1933-ig Móricz Zsigmonddal) együttműködve, majd 1939-től egyedül szerk. a Nyugatot, 1927-től a Baumgarten-alapítvány kurátora. E kettős pozíciója révén igen nagy befolyásra tett szert a m. irodalmi élet irányításában. 1930-tól a Kisfaludy Társ. tagja. Sok fiatal író — Illyés Gyula, Gelléri Andor E., Szabó Lőrinc, Pap Károly stb. — útjának volt az egyengetője, de József Attila tehetségét — részben személyes természetű sérelem miatt — csak élete végén ismerte el. A 20 —30-as években is alig múlt el esztendő anélkül, hogy egy v. több könyve ne jelent volna meg. 1938-ban súlyos gégeműtétet hajtottak végre rajta. Egyre súlyosabbá váló betegsége ellenére is folytatta a munkát. Közben a fasizmus és a II. világháború veszélyének fokozódása mindjobban kimozdította elszigeteltségéből, és egyre határozottabban, egyre élesebb hangon fordult szembe az embertelenség erőivel. A Jónás könyve (1938), költői pályáját lezáró verses remekmű, már nyílt szembefordulás a fasizmussal és bátor Önbírálat is: a világtól, a politikától elzárkózó művészi magatartás elítélése. Gégerákban halt meg. —Irodalmunk egyik legnagyobb formakultúrájú költője volt. Formai cizelláltságú költeményei, a dunántúli dzsentri világ és a lateinerréteg századeleji pusztulását ábrázoló regényei és novellái, valamint tanulmányai, ez utóbbiak vitatható szempontjaik ellenére is, a m. irodalom és próza történetének jelentős állomásai, műfordításai nyelvi gazdagságát és nagy nyelvművészetét mutatják. Lefordította Dante Divina Commedia c. művét. — M. Versek: Levelek írisz koszorújából (Bp., 1909); Herceg, hátha megjön a tél is (Bp., 1911); Recitatív (Bp., 1916); Nyugtalanság völgye (Bp., 1920); Sziget és tenger (Bp., 1925); Az istenek halnak, az ember él (Bp., 1929); Versenyt az esztendőkkel (Bp., 1933). Regényei, novelláskötetei: A gólyakalifa (Bp., 1916); Karácsonyi madonna (Bp., 1920); Timár Virgil fia (Bp., 1922); Kártyavár (Bp., 1923); Halálfiai (Bp., 1927); A torony árnyéka (Bp., 1931); Elza pilóta, vagy a tökéletes társadalom (Bp., 1933); Hatholdas rózsakert (Bp., 1937); Keresztülkasul az életemen (Bp., 1939). Esszé-kötetei: Gondolat és írás (Bp., 1922); Élet és Irodalom (Bp., 1929); Az európai irodalom története (I —II. Bp., 1934— 35); Összegyűjtött munkái (I—X. Bp., 1937 — B. M. válogatott művei (I —II. Válogatta és 39); Összes Művei (Szerkesztő bizottság: Basch Lóránt, Illyés Gyula, Keresztury Dezső. Sajtó alá rendezte: Rozgonyi Iván. Bp., 1958 — ); B. M. válogatott művei (I—II. Válogatta és a bevezetést írta Keresztury Dezső. Bp., 1959); B. M. — Juhász Gyula —Kosztolányi Dezső levelezése (Sajtó alá rendezte Belia György. Bp., I959)- — írod. A Nyugat Babits-száma (Bp., 1924); Juhász Géza: B. M. (Bp., 1928); Kárpáti Aurél: B. M. életműve (Bp., 1941); Babits Emlékkönyv (Bp., 1941); Ungvári Tamás: Adalékok B. M. pályaképéhez, 1918 — 19 (Bp., 1959); Kiss Ferenc: A beérkezés küszöbén. B., Juhász és Kosztolányi ifjúkori barátsága (Bp., 1962); Eder Zoltán: B. a katedrán (Bp., 1966); Fodor József: Töprengő arca néz rám (Elet és írod. 1966. 32. sz.); Sőtér István: A cethal gyomrában (Elet és írod. 1966. 32. sz.). — Szi. Ady Endre, Tóth Árpád, Török Sophie, Szabó Lőrinc, József Attila, Radnóti Miklós, Rónay György versei. Illés Endre: Előhegyi pillanatok (Gelérthegyi éjszakák. Bp., 1965). Babócsay Izsák (? —Tarcal?, 1705 körül): Tarcal város jegyzője. Megírta városa és a Hegyalja 1670 — 1700 közti történetét: Fata Tarczaliensia, azaz Tarczal városának főbb változásai 1670 — 1700 (Kiadta Rumy Károly György: Monum. Hung. I. Pest, 1815). Műve a 17. századi kuruc háborúk jelentős forrása. Babócsay József (Szigetvár, 1760. márc. 19.—Nagykanizsa, 1838. jún. 18.): orvos. 1789-ben a pesti egy.-en állatorvosi és orvosdoktori oklevelet szerzett. 1790 —91-ben Somogy vm.-ben Babócsán és Berzencén orvos. 1792-től haláláig Nagykanizsán tiszti főorvos. Egy ideig a város irányításában is szerephez jutott. 1801-ben a város követeként a császárnál járt. Martinovics eszméinek hatása alatt állott. Megjelent művében elsőként ismertette Hévíz gyógyfürdőt, névtelenül, csupán neve kezdőbetűivel. — M. Boldog Zala vármegye (Sopron, 1795). — írod. Csekey István — Degré Alajos: B. J. (1760 — 1838) Hévíz első ismertetője (Balatonfüred-Hévíz, 1960). Bach Albert, Bernhard (Gyula, 1844. márc. 24.—Edinburgh, 1912. nov. 19.): operaénekes és énekpedagógus. Bécsben és Itáliában tanult. A milánói Scala tagja volt. 1885-ben a bp.-i Operaházban vendégszerepelt. Ugyan-