Kenyeres Ágnes (szerk.): Magyar Életrajzi Lexikon 1. A-K (Budapest, 1967)
D - Dugovics Titusz - Duka Tivadar - Dukai Takách Judit - Dukesz Artúr - Dulánszky Nándor - Dulházy Mihály - Dulin Jenő
Dugovics 402 Később nagy sikerrel mutatták be Bátori Mária c. színművét, amely több évtizeden át műsoron maradt. Sokat tanulmányozta a népnyelvet, sok közmondást gyűjtött össze, de ez a gyűjteménye csak halála után jelent meg. 1808-ban betegsége miatt nyugdíjaztatta magát és Szegedre költözött. A nemesi ellenállás, a nemesi-nemzeti mozgalom irodalmi képviselője, a múltat is a köznemesség szemével nézte. — M. A tudákosságnak két könyvei, melyekben foglaltatik a Betővetés (algebra) és a Földmérés (geometria) (Pest, 1874); Etelka (r., I —II. Pozsony és Kassa, 1788); A gyapjas vitézek (I—II., Pozsony, 1794); Jeles történetek (I —II. színdarabok, Pest, 1794 —1795); Jolánka, Etelkának leánya (I —II. Pest, 1803 — 04); Cserei (Szeged, 1808); Magyar példabeszédek és jeles mondások (I —II. Szeged, 1820); Följegyzései (Sajtó alá rendezte iíj. Szinnyei József, Bp., 1883). — írod. Prónai Antal: D. A. életrajza (Szeged, 1903); Horváth János: A magyar irodalmi népiesség Faluditól Petőfiig (Bp., 1927); Baróti Dezső: D. A. és a barokkregény (Szeged, 1934)- ~ Szi. Csokonai Vitéz Mihály: A. D. oszlopa (vers, 1795). Dugovics Titusz (? —Nándorfehérvár, 1456. júl. 21.): Hunyadi János katonája. Részt vett a várnai csatában (1444); Nándorfehérvár ostrománál a török roham visszaverésekor egy, a falra föllépő törököt a mélységbe ugorva magával rántott. Fia, ~ Bertalan 1459-ben apja hőstettéért Tej birtokot (Pozsony vm.) kapta adományként Mátyás kir.-tól. — írod. Döbrentei Gábor: D. T. (Tud. Gyűjt. 1824. VIII.) Duka Tivadar (Dukafalva, 1825. jún. 25.— Bournemouth, Anglia, 1908. máj. 5.): 48-as honvéd, emigráns, orvos, az MTA tagja (1. 1863, t. 1900). Eredetileg jogi pályára készült és ügyvédi oklevelet is szerzett. Részt vett az 1848 —49-i forradalomban és szabadságharcban, a schwechati csatában, majd Görgey segédtisztje és adjutánsa volt a világosi fegyverletételig. Emigrált, elvégezte Londonban az orvosi egy.-et. 1854-ben K-Indiába ment, és 1877-ig katonaorvos volt a bengáliai angol hadseregben. K-Indiából több ezer értékes tárggyal gyarapította az MNM természetrajzi gyűjteményét. Alezredesi rangban nyugdíjazták (1874), azután főként Londonban élt. Angliában ő ismertette meg Semmelweis munkásságát. — M. Life and works of Alexander Csorna de Körös (London, 1885); Kossuth és Görgey (Hertford, 1898). — írod. Stein Aurél: D. T. emlékezete (MTA emlékbeszédek, Bp., 1913). Dukai Takách Judit (Duka, 1795. aug. 9. —Sopron, 1836. ápr. 15.): költő. Birtokos nemesi családból származott. 1811-től Sopronban végezte isk.-it. Kora számos írójával levelezett; verseit kéziratos másolatban terjesztették. 1814-ben Döbrentei Gábor országos irodalmi körútján ifj. Wesselényi Miklós társaságában meglátogatta. 1817-ben részt vett Keszthelyen a Helikon-ünnepségen. Tüdővészben halt meg. Versei 1815-től különböző folyóiratokban jelentek meg. — F. m. A kesergő özvegy (költemény, Pest, 1815); D. T. J. élete és munkái (kiadta és életrajzát megírta Vadász Norbert, Bp., 1909). — írod. Fenyő István: D. T. J. (Vasmegye, 1954. 272. sz.); Szalatnai Rezső: D. T. J. (Evangélikus Elet, 1956. 17. sz.). — Szi. Berzsenyi Dániel: D. T. J.-hoz (vers); Deák Gyula: Berzsenyi estéje (dráma, Nyugat, 1921. 7. sz.). Dukesz Artúr (1892—Krasznojarszk, 1919. aug. 1.): a szovjet-oroszo.-i magyar kommunista mozgalom mártírja, jogász. Az I. világháború előtt a Galilei Kör egyik titkára. Orosz hadifogságba került. 1919-ben a krasznojarszki m. forradalmi hadifoglyok egyik vezetője. 1919. aug. i-én kolcsakista ellenforradalmárok kivégezték. Dulánszky Nándor (Esztergom, 1829. okt. 15. —Pécs, 1896. jan. 24.): r. k. püspök. Az esztergomi papnöveldében tanult teológiát, utána Pozsonyban és Nagyszombatban hallgatott bölcsészetet. Hittudományi tanulmányait Bécsben a Pazmanaeumban fejezte be. 1855-ben szentelték pappá. 1856-ban a bécsi egy.-en teológiai doktorrá avatták. Hazatérve előbb az esztergomi papnevelőben volt tanulmányi felügyelő, majd a pesti szemináriumban töltötte be ugyanazt az állást. 1862-ben a pesti egy. tanára, majd a vallás-és közoktatásügyi min.-ban a kat. ügyek előadója lett. 1873-ban esztergomi kanonokká, 1877-ben pécsi püspökké neveztek ki. Ő restauráltatta a pécsi székesegyházat. írt egy latin nyelvű dogmatikát. Dulházy Mihály (Kassa, 1786. febr. 2.— Kassa, 1856. nov. 10.): szerkesztő és fordító. Gr. Dessewffy József titkára, akinek megbízásából 1823 —36 között a Felső Magyarországi Minerva c. folyóiratot szerk. Kassán. Ebben néhány cikke is megjelent. Az 1850-es években vásárbíró Kassán. Jelentős fordítása az Életpéldázó regék és lélekesmertető ábrázolatok (Kassa, 1821). Dulin Jenő (Bp., 1889. ápr.—Bp., 1959. szept. 20.): ügyvéd, igazságügyi államtitkár. Hazai jogi tanulmányai és rövid bírósági szolgálat után 1921—46 között szekszárdi ügyvéd és ellenzéki lapszerk. (Tolnamegyei Nemzedék, Tolnamegyei Hírlap). 1935—39 között kis—