Kenyeres Ágnes (szerk.): Magyar Életrajzi Lexikon 1. A-K (Budapest, 1967)
H - Hunyadi János, ifj. - Hunyadi László - Hunyady Jenő
Hunyadi K után a hadjáratot az olasz városok flottájának árulása, a várnai csatát pedig főképpen Ulászló meggondolatlansága változtatta át vereséggé (1444. nov. 10.). A csatából megmenekült, de Vlád román vajda elfogta és csak Hédervári Lőrinc nádor háborús fenyegetésére bocsátotta szabadon. 1445-ben <~t a hét főkapitány egyikévé és az orsz. tanács tagjává, amikor pedig III. Frigyes császárral az V. László kiadatása iránt folyó tárgyalások eredménytelenek maradtak, 1446. jún. 5-én kormányzóvá választották. A Cillei-liga, III. Frigyes (és mo.-i exponense, Giskra) álltak vele szemben. Az 1448-ban újra megindított hadjárat, melynek súlyát szinte kizárólag ~ viselte, Brankovics György árulása következtében Rigómezőn kétnapos véres ütközetben vereséggel végződött (1448. okt. 18 — 19.). ~ Brankovics fogságába került, aki lealázó feltételek árán bocsátotta szabadon. Hazaérve ^ az ország erőinek egyesítését és a központi hatalom megerősítését tűzte ki célul, ebben és a diplomáciai munkában Vitéz János volt segítő társa. A III. Frigyes császárral 1450. szept. 22-én kötött egyezményben kénytelen elismerni V. László trónigényét és III. Frigyes gyámságát. Az 1452 —53-as ogy.-en lemondott kormányzói tisztjéről, de 1452-ben viselt országos főkapitányi tisztét és temesi ispánságát megtartotta. V. Lászlótól Beszterce örökös ispánja címét kapta. 1454. okt. 2-án Krusevácnál Feriz bég seregét verte tönkre, s a Konstantinápoly eleste (1453. máj. 23.) okozta rémület hatása alatt 100 000 harcosból álló sereg szervezésére és a török Európából való kiűzésére tett javaslatot. Támogatásra ezúttal sem talált. A török azonban megindult és ostrom alá vette Nándorfehérvárt. saját seregével és a Kapisztrán János által toborzott parasztokból álló keresztesekkel 1456. júl. 21—22-én ragyogó győzelmet aratott a szultán többszörös túlerőben levő seregén. A győzelem Európában nagy visszhangra talált. nem sokkal élte túl győzelmét, áldozatul esett a táborban kitört pestisjárványnak. Gyulafehérvárott a székesegyházban temették el (síremlékének egyes darabjai fennmaradtak). — írod. Elekes Lajos: H. J. (Bp., 1952); Mályusz Elemér: A magyar rendi állam Hunyadi korában (Századok, 1957). — Szi. Kisfaludy Sándor: H. J. (dráma); Czuczor Gergely: H. (vers); Darvas József: A törökverő (r., Bp., 1938); Komjáthy István: H. (elbeszélő költemény, Bp., 1951); Hollós Korvin Lajos: H. (dráma, Bp., 1956). Hunyadi János, ifj. (? — ?, 1441): szörényi bán (1439—41). ~ János öccse, vele együtt 760 szörényi bán, valószínűleg a török elleni harcban esett el. Gyulafehérvárott temették el, síremlékének egyes darabjai megmaradtak. Hunyadi László (?, 1433—Buda, 1457. márc. ló.): ^ János és Szilágyi Erzsébet elsőszülött fia. Nőtlen maradt, a János és Brankovics között 1448-ban kötött egyezmény szerint Ciliéi Erzsébetet kellett volna elvennie, de ez a házasság épp úgy nem jött létre, mint az 1450-i ~ —Garai — Ujlaki-liga következményeként Garai László leányával, Annával kötött eljegyzésből sem lett -házasság. 1450-ben apja helyett túszként Szendrőben Brankovics foglya volt. 1452-ben pozsonyi ispán, 1453-ban horvát—szlavón bán, 1456 —57-ben temesi ispán. Apja halála (1456. aug. 11.) után a ^-ház és -párt feje lett. Szept. 3-án a Ciliéi és Podébrad György közötti ligához csatlakozott, de a futaki ogy.en a kir. apjától örökölt tisztségeit Ciliéi Ulriknak adományozta. Nov. 9-én r^ és hívei, felhasználva V. László látogatását, megölték Ciliéit. A kir. ugyan nov. 23-án esküvel fogadta, hogy nagybátyja haláláért nem áll bosszút, de 1457. márc. 14-én Giskra zsoldosainak fedezete mellett mégis elfogatta és két nappal később lefejeztette. Márc. 21-én eljárása igazolására ^ ellen ítéletlevelet adott ki. 1458-ban Mátyás király r^t Gyulafehérvárott apja mellé temettette el; síremlékének töredékei fennmaradtak. — Szi. Tóth Lőrinc: H. L. (szomorújáték, Pest, 1839); Bessenyei György: H. L. (tragédia); Erkel Ferenc: H. L. (opera, 1844); Vörösmarty Mihály: Ciliéi és a Hunyadiak (dráma). Hunyady Jenő (Pest, 1838. ápr. 28.— Bp., 1889. dec. 26.): matematikus, műegyetemi tanár, az MTA tagja (1. 1867, r. 1883). Pesten, majd 1857-től külföldi egy.-eken (Bécs, München, Karlsruhe, Berlin, Párizs és Göttingen) tanult, 1864-ben Göttingenben doktorált. Hazaérkezése után 1866-ban a műegy.-en magántanárrá képesítették. 1867-től a műegy.-en helyettes, 1869-től az elemi mennyiségtan és politikai számtan, 1873-tól a geometria ny. r. tanára. Kutatási területe az algebra és geometria új, 19. sz.-i segédeszköze, a determinánsok vizsgálata. — F. m. A kiípszeleten fekvő hat pont föltételi egyenletének különböző alakjairól (Bp., 1875, az MTA nagyjutalmát kapta érte); Apollonius feladata a gömbfelületen (Bp., 1877); A másodfokú felületek elméletéhez (Bp., 1879); A Möbius-féle critériumokról. . . (Bp., 1880); Néhány determináns egyenletről (Bp., 1882); Az orthogonális substitutió együtthatóinak paraméteres értékei (Bp., 1889. Akad. székfoglaló). — írod. H. J. életrajza és arcképe (Magyarország és a