Kenyeres Ágnes (szerk.): Magyar Életrajzi Lexikon 1. A-K (Budapest, 1967)
K - Kanyó Béla - Kanyurszky György - Kapi Béla - Kapisztrán János; Johannes de Capestrano - Káplány Géza
853 írod. Zoványi Jenő: Theológiai Ismeretek Tára (II. Mezőtúr, 1901). Kanyó Béla (Szeged, 1898. júl. 4.— Szeged, 1964. júl. 21.): orvos, egyetemi tanár. Orvosi diplomáját 1925-ben szerezte Szegeden. 1921— 1925-ben a szegedi Kór- és Gyógytani Intézetben gyakornok, 1925 — 1940-bcn a bp.Phylaxia Szérumtermelő Intézet humán laboratóriumának orvosa, majd vezető főorvosa. 1930-ban magántanári képesítést szerzett az immunitástan tárgykörből. 1940-től a szegedi egy. közegészségtani intézetében ny. rk., 1941-től ny. r. tanár. Főleg a növényvédő szerek és más porártalmak mezőgazdasági munkahigiéniájára vonatkozó kutatásai, valamint a mezőgazdasági szövetkezetek település- és telepítéshigiéniájának vizsgálatai jelentősek. 1963-ban Fodor József-emlékérmet nyert. — F. m. A mezőgazdaság és erdőgazdaság munkaegészségügye (Bp., 1963). Kanyurszky György (Nemesmilitics, 1853. márc. 10. —Visegrád, 1920. máj. 23.): orientalista, egyetemi tanár, egyházi író. 1875-ben szentelték pappá Kalocsán. Utána a bécsi Ágoston-intézetben folytatta teológiai tanulmányait. 1877-ben avatták teológiai doktorrá. 1875 —76-ban a keleti ak.-án újarab és perzsa nyelvet tanult. 1878-tól a kalocsai papnevelőben teológiai tanár. 1882-ben a bp.-i egy.-en rk., 1886—1914-benr. tanárként adta elő a keleti nyelveket. Számos tanulmánya, cikke, költeménye és fordítása jelent meg a korabeli lapokban. Megírta a klasszikus arab nyelv kézikönyvét (Bécs, 1882). Kapi Béla (Sopron, 1879. aug. 1. —Győr, 1957. ápr. 2.): evangélikus püspök, egyházi író. Teológiai tanulmányait Sopronban, Rostockban és Halléban végezte. 1901-ben avatták lelkésszé. 1902—05-ben püspöki titkár, utána Körmend lelkésze. 1916-ban a dunántúli egyházkerület püspökévé választották. Széles körű irodalmi munkásságot fejtett ki, főként vallási, egyházi és társadalmi kérdések foglalkoztatták. Megalapította a Harangszó c. lapot és 1917-ig főszerk.-je volt. 1927-től 1939~ig a felsőház tagja, 1948-ban vonult nyugdíjba. — F. m. Munkáskérdés és a keresztény erkölcstan (Bp., 1902); Az ember tragédiájának világnézete (Bp., 1903); Biblia és a társadalom (Bp., 1904); Háború és vallás (Bp., 1916); Új élet (Bp., 1925); Isten hárfása (Bp., 1933)- _ Kapisztrán János; Johannes de Capestrano (Capestrano, 1386. jún. 25. —Újlak, 1456. okt. 23.): Ferenc-rendi szerzetes. Német földről az Anjouk szolgálatában bevándorolt nemes fia, a perugiai egy.-en jogi tanulmányo-Káplány kat végzett. Nápolyi László uralma alatt bíró (1410-ig) és kormányzó. 1415-ben fogságba került egy perugiai lázadás alkalmával. Kiszabadulása után eljegyzését felbontva Ferenc-rendi szerzetes lett (1416. okt. 4.). Fiesoléban Sienai Bernáttól tanult teológiát, az ún. observans (szigorított) irányzat érvényesüléséért harcolt. Tanulmányainak befejezése után nagyarányú tevékenységet fejtett ki mint vándorprédikátor, inkvizítor és a pápák bizalmasa. Prédikációinak idegen nyelvű területen is nagy hatása volt, fanatizálta hallgatóságát, noha beszédeit fordítani kellett, mert csak olaszul és latinul tudott. A pápák (főképpen IV. Jenő) bizalmasaként olasz területen többször volt pápai követ (1435 — 1436, 1440—42, 1444). Inkvizítorként 1425-től főképpen Itáliában működött. 1451 után III. Frigyes császár kívánságára működését az osztrák, cseh tartományokra és Lengyelo.-ra is kiterjesztette. Fő céljának a huszitizmus elleni harcot tekintette, beszédeivel és írásaival, új kolostorok alapításával küzdött Rokycana huszita érsek ellen, de inkvizítorként lépett fel a boroszlói zsidók ellen is, és szigorú zsidótörvények meghozatalára igyekezett rábírni a lengyel királyt. 1454-től foglalkozott m. és török ügyekkel. 1455-ben a m. főpapok és főurak meghívására Mo.-ra jött. Inkvizítorként lépett fel, s a románok megtérítését tűzte ki feladatának. Pápai utasításra azonban a térítést abba kellett hagynia s a török ellen sereget kellett gyűjtenie. Ezzel a sereggel vett részt a nándorfehérvári csatában (1456. júl. 21.). Nem sokkal a csata után Újlakon (Szeréin vm.) a ferences kolostorban halt meg. Ott is temették el, sírfelirata fennmaradt. — Halála után a m. főurak és főpapok hamarosan javasolták szentté avatását, ami azonban csak 1724-ben következett be. — írod. Bölcskey Ödön: C. Szt. J. élete és kora (I—III., Székesfehérvár, 1923—24); J. Hofer: J. von Capistrano (Innsbruck, 1936). Káplány Géza (Pétervásár, 1843. dec. 5.— Bp., 1927. febr. 26.): költő, író, telekkönyvi jogász. A pesti egy.-en jogot végzett és ügyvédi vizsgát tett (1868). Egy ideig ügyvédi gyakorlatot folytatott. 1869-ben bírósági szolgálatba lépett. Gyöngyösön, Abádszalókon és Erzsébetvároson működött. 1887-benbp.-i ítélőtáblai bíróvá nevezték ki. 189i-ben a szegedi táblához helyezték át. 1905-ben nyugalomba vonult és ismét ügyvédi gyakorlatot kezdett. Cikkei és költeményei 1863-tól számos vidéki és fővárosi lapban jelentek meg. Munkatársa volt a Pesti Naplónak, Magyarországnak, Üstökösnek, Pesti Hírlapnak stb. Szépirodalmi munkásságát, a versírást 1881-ben