Kenyeres Ágnes (szerk.): Magyar Életrajzi Lexikon 2. L-Z (Budapest, 1982)
S - Szilágyi Márton - Szilágyi Mihály - Szilágyi Pál - Szilágyi Sámuel
777 Szinnyei ler); Donna Diana (Moreto); Sappho (Grill-parzer). — M. Novelldi (Pest, 1855 — 57); Úti naplója (I—II., Pest, 1858. németül is); Norvégiából (Úti emlékek, Pest, 1866). — írod. Greguss Ágost: Tanulmányok (Pest, 1872); Salamon Ferenc: Dramaturgiai dolgozatok (Bp., 1907); Gyulai Pál: Dramaturgiai dolgozatok (Bp., 1908); R. Gragger: Lilla von Bulyovszky und der Münchener Dichterkreis (Bp., 1914); M. Heydrick: Dramaturgische Skizzen (Dresden, 1861). Szilágyi Márton (Debrecen, 1748. márc. 26. —Detek, 1790. nov. 4.): tanár, ~ Sámuel fia. Tanulmányait Debrecenben, 1767-től Bázelben, 1771-től a göttingeni egy.-en végezte. A sárospataki kollégium matematikafizikatanára 1773-tól. Ő tanította itt először a természetrajzot, valamint ő rendezett be először fizikai szertárat. Oktatói munkájához használt jegyzetei kéziratban maradtak. (Mathesis, Phisika). Cziropedia . . . (fordítás, Nagykároly, 1784). — írod. M. Zemplén Jolán: A magyarországi fizika története a XVIII. században (Bp., 1964). Szilágyi Mihály (?—Konstantinápoly, 1461): hadvezér és kormányzó, a Hunyadikor jelentős politikusa. 1456-ban nándorfehérvári kapitány, 1457 —58-ban és 1460-ban macsói bán, 1458-ban kormányzó, 1460-tól erdélyi vajda és az alsó részek főkapitánya. Középbirtokos nemesi családból származott, apja ~ László. Nővére, ~ Erzsébet révén Hunyadi János sógora, Hunyadi János, ill. a Hunyadi-család lelkes, ha nem is önzetlen híve, Hunyadival együtt harcolt a török ellen a várnai és a rigómezei csatában (1448). Az utóbbiban fogságba esett, de a szultán szabadon engedte. Személyes ellenfele volt Brankovics Györgynek, aki ~t 1455-ben meg akarta gyilkoltatni. Viszonzásul elfogatta Brankovicsot és csak 60 000 aranyforint váltságdíjért engedte szabadon. Ettől kezdve ^ Szerbia uralmára törekedett, de ez a Brankovicsok kihalása után, 1458-ban sem sikerült. A nándorfehérvári csata (1456) idején a vár kapitánya, a csata után újjáépítője. Része volt Ciliéi JJlrik meggyilkolásában, de szabad maradt, amikor a Hunyadiakat Budán elfogták. Hunyadi László lefejezése után átvette a Hunyadiak pártjának vezetését. 1457 — 58-ban macsói bán volt (1460-ban is). Lengyel és m. zsoldosokkal hadat indított a kir. ellen, megostromolta és elfoglalta a királyhű erdélyi városokat (Beszterce, Szeben, Segesvár). Előbb Mátyás szabadon bocsátása, majd Vitéz Jánossal együtt királlyá választása érdekében harcolt, de döntést nem tudott kierőszakolni. A Garai-pirt leszerelése érdekében ~ Erzsébettel együtt kötötte meg a szegedi szerződést (1458. jan. 12.). Mátyást királlyá, ~t öt évre kormányzóvá választották, de a tényleges kormányzásból Mátyás hónapok alatt kizárta, mire ~ visszavonult és tétlenül szemlélte a török előnyomulását. Mátyás ~ lemondását- követelte, ekkor Garai Lászlóval és Újlaki Miklóssal Simontornyán szövetkezve (1458. júl. 26.) Mátyás ellen vonult. A kir. a besztercei grófsággal vonta újra a maga pártjára. Hatalmának elvesztésébe azonban nem tudott belenyugodni, 1459-ben újra Mátyás ellen fordult, aki Világos várába záratta, s akit ezért hálátlansággal vádoltak. Kilenc hónap után börtönéből csak úgy szabadulhatott, hogy a török elleni harcot vállalta. Kiszabadulása után 1460-ban erdélyi vajda és az alsó részek kapitánya lett. 1460. nov. 8-án túlnyomó török erővel ütközött meg. Elfogták és Konstantinápolyba vitték. A szultán lefejeztette, miután nem volt hajlandó elárulni Nándorfehérvár sebezhető pontjait. — írod. Fraknói Vilmos: Sz. M. Mátyás király nagybátyja (Bp.,1913). — Szi. Kisfaludy Károly: Sz. M. szabadulása (színmű, Pest, 1822); Vörösmarty Mihály: Sz. a világosi várban (vers, 1822—23). Szilágyi Pál (Pest, 1793. szept. 9. —Bp., 1874. jún. 19.): színész, komikus, főként epizodista. ~ Béla apja. 1806-ban csatlakozott nagybátyja, Kelemen László társulatához, ahol hosszabb ideig fizetés nélkül játszott. A napóleoni háborúk idején felhagyott a színészettel, részt vett a harcokban, eljutott Párizsba is. Hazatérve 1818-tól újra színpadra lépett. 1823-ban Kilényi Dávid társulatában Dérynével, Láng Ádámmal, Szentpétery Zsigmonddal játszott egy sorban. Székesfehérvárott lépett fel, majd; Erdélybe ment, végül 1837-ben a Nemzeti Színház tagja lett és itt játszott visszavonulásáig. Sokoldalú természetes játékmodorát minden műfajban sikerrel hasznosította. Több színművet fordított, önéletrajzi jellegű műveket írt. — M. Beszélyek és firkák (Pest, 1854); Egy agg színész életéből (Bp., 1878). — írod. Szigligeti Ede: Magyar színészek életrajzai (Bp., 1878). Szilágyi Sámuel (Debrecen, 1719. febr. 19.—Pusztakovácsi, 1785. júl. 20.): ref. püspök, író, kollégiumi tanár, polihisztor. ~ Márton apja. Isk.-it Debrecenben kezdte meg, 1735-től svájci, 1739-től holland egy.-eken tanult. 1742-ben a debreceni kollégium filozófia és görög irodalom tanszékét foglalta el, 1745-től kísérleti fizikát is tanított, és a kollégiumi könyvtár első ig.-ja volt. 1747-ben a hittudományi tanszékre ment át. 1751-től debreceni lelkész is volt, 1759-ben