Klaniczay Tibor: A realizmus kérdései a magyar irodalomban. Az Irodalomtörténeti Kongresszus vitái 1955. november 1-2-3. (Budapest, 1956)
A szocialista realizmus kibontakozáa a magyar irodalomban
ben 1919 előttinek érzi az ember. Világnézetének alapszínét egy 19 előtti demokratizmus jellemzi, ebben az értelemben valóban nem kortársa József Attilának, akinek gondolkodását pedig éppen az 1919-ből származó új ideológia határozza meg. Móricz szélesebben s a nemzeti múlt felé gazdagabban fejezi ki a magyar társadalom ellentéteit, de nem mélyebben és nem modernebbül, mint József Attila. (Hogy József Attila lírájából lényegében hiányzik a nemzeti múlt, a nemzet tegnapjának Ady-szerű gondolati megragadása, ez tény, de ennek megokolása messzire vezetne.) Mindezek után úgy látom, hogy József Attila első szocialista realista költőnk. Olyan stílusát és olyan eszméiségét valósította meg a szocialista realizmusnak, amilyet egy fasizálódó korban ki lehetett dacolni, kétségtelen eszmei ellentmondásai s stílusának a demokratikus közérthetőségén túlmutató gondolati egzaktsága innen erednek. Ezért lényegében bizonyos korrekció nélkül ma ő sem folytatható. Ugyanakkor az utolsó években bebizonyosult, hogy meg sem kerülhető. Példája szuverén követésre való, mint minden nagy költőnké s nem problémátlan utánzásra. BÉLÁDI MIKLÓS : A szocialista realista irodalom nem múlttalan, nem előzmény nélküli művészet. Azok az elméletek, amelyek a proletárirodalom »radikális újszerűségét« hangoztatták, az avantgardista törekvésekkel egyetemben rég eltűntek, ilyen programmal ma már senki nem léphet fel. A szocialista realizmus megjelenését minden nemzeti irodalom történetében a legnagyobb fordulatok között fogják számontartani ; nem utolsó sorban éppen azért, mert egyetlen előző korszak sem törekedett oly mértékben magáévá tenni a múlt haladó eszmei és művészi eredményeit. De nemcsak ilyen összefüggésben nem elődök nélkül való a szocialista realizmus. Nemcsak a távolabbi és a közelebbi múlt forradalmi és demokratikus szellemiségű alkotásainak mindennemű reakciós torzításoktól és legendáktól való megtisztítását és ébrentartását tűzi maga elé. Az irodalmi folytonosságba való belétartozás azt is jelenti, hogy nem egy csapásra születik meg, nem máról holnapra. Nem a társadalmi élet szocialista fordulatát követi automatikusan. Előfutárai megjelenhetnek a gazdasági és társadalmi élet szocialista átalakulása előtt is. így volt ez az orosz irodalomban, így a mi irodalminkban is. Mai irodalmunk közvetlen előzményeit sem az irodalomtörténet, sem a kritika nem tárgyalta kellő alapossággal, egy-két 442