Klaniczay Tibor: A realizmus kérdései a magyar irodalomban. Az Irodalomtörténeti Kongresszus vitái 1955. november 1-2-3. (Budapest, 1956)
A szocialista realizmus kibontakozáa a magyar irodalomban
is jelentkezett. Itt tehát okvetlenül mélyebb, alaposabb, körültekintőbb vizsgálatra lett volna szükség. * Ennek az elvi-módszerbeli vitának a sodrában a továbbiak során egy-két a líra körébe vágó gondolattal szeretném kibővíteni a Nagy Péter referátumában is felmerült problémákat. A kongresszus vitáinak kétségkívül egyik hiányossága volt, hogy irodalmunk fejlődésének legizgalmasabb, legösszetettebb szakaszát, a XX. század irodalmának problémáit nem dolgozta fel. Ennek következtében számos olyan jelenség, számos olyan tényező, amely a mai irodalmi fejlődés megértéséhez szükséges, a vita során nem világosodott meg. Fokozza ezt a hiányosságot az is, amiről már szóltam, hogy Nagy Péter referátumában a szocialista realizmus felszabadulás előtti előzményeit szinte egyáltalában nem elemezte. Mindez szükségessé teszi, hogy fejtegetéseinkben a magyar lírai fejlődés elemzéséből induljunk ki. Természetesen itt csak nagy vonásokban érinthetjük a kérdést, az összefüggések részletesebb vizsgálatára nincsen módunk. Meggyőződésem, hogy mai líránk problémáinak tudományos igényű kifejtése lehetetlen József Attila életművének mély és sokoldalú feldolgozása, elemzése nélkül. Hiszen József Attila természetes magátólértetődöttséggel volt a modern magyar líra bonyolult fejlődésének betetőzője és ugyanakkor a szocialista realizmus első nagy magyar képviselője, megvalósítója is. Az utána jövő fejlődés megértése, vizsgálata elképzelhetetlen az ő megkerülésével, az ő általa létrehozott költői, eszmei és esztétikai eredmények figyelembevétele nélkül. A kongresszuson többször esett szó a valóság lírai visszatükrözésének kérdéséről. Ezekhez a gondolatokhoz szeretnék kapcsolódni, amikor József Attila költészetének s általában a szocialista lírának néhány sajátosságát szeretném felvázolni. Bizonyos egyszerűsítéssel szólva : a líra az én és a külvilág közötti szellemi anyagcsere szubjektív folyamatának ábrázolása. Az én és a kül-404