Klaniczay Tibor: A realizmus kérdései a magyar irodalomban. Az Irodalomtörténeti Kongresszus vitái 1955. november 1-2-3. (Budapest, 1956)
A szocialista realizmus kibontakozáa a magyar irodalomban
A felszabadulás óta eltelt tíz esztendő, ahogy a politikában, úgy költészetünkben is a nagy fordulat, változás, átalakulás időszaka volt. A fordulat évével egy időben, mintegy annak szinkroneseményeként, irodalmunkban s elsősorban líránkban is új fejlődési szakasz vette kezdetét. A két világháború közötti líra, mai költészetünk közvetlen elődje, amely csúcspontját József Attila költészetével érte el, s amelynek olyan nagyszerű alkotásaival dicsekedhetünk mint Illyés Gyula versei a Rend a romokban c. kötetében, vagy a Hősökről beszélek c. elbeszélő köteménye, (hogy csak a legkiemelkedőbb két vezető költőt említsem, hiszen mellettük a fiatal Erdélyi József és Szabó Lőrinc költészete segítette az akkori nemzedék térhódítását irodalmunkban) — vagyis röviden : a 20—30-as évek lírája József Attila halála után, az erősödő fasizmus nyomása alatt megtorpant, politikai céltudatossága bizonytalanná vált, vagy egyes költők esetében a fasizmus fertőzése is gyengébben, vagy erősebben fellépett. A Nyugat nagyrészt polgári költészete szinte passzív rezisztenciába vonult, a forma és a lélek benső problémái felé fordult a világtól a háború előestéjén és általában a háború esztendeiben. A nemzetgyilkolás elleni hangok ugyan a legnagyobb bajok közepette hallatszottak még, s olyan hősies költői magatartás és megrendítő költői életmű létrejöttének lehettünk tanúi, mint Radnóti Miklós utolsó néhány esztendejének története és költészete volt — költészetünk akkori egésze azonban nagyon elmaradt a 20—30-as évek lírájának szintjétől. A kiúttalanság érzésének kifejezése és a befeléfordulás mintegy természetes költői magatartás lett általánossá a felszabadulás előtti néhány esztendőben és egyben ez a magatartás szembefordulás is volt a barbarizmussal, a háborúval. A felszabadulás után nehezen engedett fel ez a magatartás, s majdnem az a hang folytatódott tovább, persze egyeseknél már a felszabadulás élményeivel is telítve. A hirtelen történelmi forduló meglepetései, a politikában még fel-felcsapó tüzek, és a szörnyű emlékek rezignációja kavargóit költőink lelkében. Az új létezésmód perspektivikus lehetőségeit alig-alig szólaltatta meg valaki, s a szabadság első hónapjaiban, sőt éveiben a babitsi iskola és nála 412