Klaniczay Tibor: A realizmus kérdései a magyar irodalomban. Az Irodalomtörténeti Kongresszus vitái 1955. november 1-2-3. (Budapest, 1956)
A szocialista realizmus kibontakozáa a magyar irodalomban
realizmus és Ady népisége egyazon társadalom terméke s bár látszólag sokszor egymással ellentétes, a maga módján mindkettő ugyanazt fejezi ki. A Tömörkény-féle népi realizmus a maga provinciális, paraszti szemléletében Móra Ferencnél folytatódik. Mórára is áll az, ami Tömörkényre, hogy beleragad a paraszti élet ábrázolásába, műve apró mozaikokra töredezik szét és nem képes arra, hogy szélesebb társadalomkritikát adjon. A parasztságot azonban Móra éppen olyan reálisan, a maga társadalmi valóságában mutatja meg, mint Tömörkény. Az 1929—30-as gazdasági válságnak a parasztság életére gyakorolt tragikus hatását például Móra művei tükrözik a leghűbben. Gondoljunk itt a Földnélküli Jánosék 1932-ben című elbeszélésére. A másik továbbvivője, de egyben továbbfejlesztője is a Tömörkény-féle népi realizmusnak Juhász Gyula. Természetesen Juhász költészetében sok más elem is van, sokszor éppen olyanok, amik ellentétei ennek a népiségnek, de mégis ez a népközelség az, ami képessé teszi őt, hogy az 1919-es forradalom idején eljusson a történelmi igazság felismeréséhez, vállalja a munkásosztály harcait és költészetében meg tudja valósítani a lírai realizmust. Nem foglalkozom itt Juhásszal részletesebben, mivel munkásságának elemzésével a közeljövőben megjelenő Juhász-monográfiámban foglalkozom, csak azt kívánom hangsúlyozni, hogy éppen ez a népiség — amely Juhásznál a forradalom idején túllépi a paraszti realizmus határait és az egész dolgozó népet, a proletariátust is magába foglalja — az, ami őt bizonyos vonatkozásban Ady folytatójává és József Attila közvetlen elődjévé teszi. Juhásznál, ha csak rövid időre is, egyesült Ady népi forradalmisága és a népi realizmus s ez az, amit József Attila , irodalmunk mindmáig legnagyobb kommunista költője átvesz tőle és tovább fejleszt véleményem szerint egészen a szocialista realizmusig. Nagy Petek előadása ugyan József Attila költészetét csak a szocialista realizmus előfutárának tartja. Véleményem szerint azonban ez a költészet, ha vannak is ellentmondásai, legjobb alkotásaiban megfelel a szocialista realizmus esztétikájának. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy mai költőinknek úgy kell írniuk, mint József Attila írt, de azt igen, hogy műveikbe azt a pártos szenvedélyt, azt a mély, a szó legteljesebb értelmében vett népi realizmust kell belevinniök, amit József Attila korának megfelelően legnagyobb verseiben megvalósított. Költőink ebben a vonatkozásban még mindig igen sokat tanulhatnak tőle. Most térjünk vissza a paraszti népi realizmushoz, ahonnan kiindultunk. Ennek az irányzatnak legszebb hajtása Móricz 458