Klaniczay Tibor: A realizmus kérdései a magyar irodalomban. Az Irodalomtörténeti Kongresszus vitái 1955. november 1-2-3. (Budapest, 1956)
A szocialista realizmus kibontakozáa a magyar irodalomban
körül. Azt gondolom, hogy az, hogy József Attila, akinek szerepe, jelentősége éppen mai vitánknak majdnem minden felszólalásában ott mozgott, — József Attila szerepe arra figyelmeztet bennünket, hogy periodizációnknak valamiféleképpen árnyasabbnak kellene lennie. Mi a XX. század második felének irodalmát helyesen elhatároltuk 1919-nél és attól kezdve az irodalom fejlődésében a proletárdiktatúrához, a Tanácsköztársasághoz való viszonyt állítottuk fel központi kérdésként. Ez vízválasztó kérdés az irodalomban, de József Attilának minduntalan felbukkanó példája egyre inkább arról győzött meg minket,— és ez a vita is arról győzött meg — hogy az antifasiszta harcban való részvétel, a fasizmussal szemben való állásfoglalás ennek a korszaknak ugyanolyan csomópontja szinte, mint amilyen csomópont a proletárdiktatúrához való viszony. Kitűnt ez a népi írók értékelése során, amelynek itt Béládi elvtárs adott hangot. S ha volt az ő érvelésében valahol valami, ami sántított, akkor ez az a tény volt, amire az ő felszólalása nem utalt, hogy József Attila is volt. Ha felszólalását úgy mondta volna el, hogy bele tudta volna építeni József Attilát, akinek költészetében a szegényparasztságnak és a proletariátusnak gondjai egyaránt megszólaltak, aki a nép ösztönös lázadását úgy tudta megszólaltatni, hogy azon keresztül zengett a marxizmus-leninizmus igazsága, akiben benne volt a párt létének a tudata, — ha mindezt bele tudta volna ebbe a vonzó, rokonszenves és nagyon sok mindenben objektív képbe kapcsolni, akkor reálisabb lett volna a népi írók értékelésének kérdése is. Nagyon örvendetes volt az, hogy az emigráció irodalma, a munkásmozgalom irodalma, ezek a bűnösen elhanyagolt területek itt legalább egy-két felszólalás révén belekerültek vitánkba. Nagyon helyes volt annak felvetése, hogy a forradalmi romantikáról az utóbbi időben mintha megfeledkeztünk volna. Miért volt ez? Annak idején, amikor a forradalmi romantika kérdése felmerült, attól félhettünk — és nem is jogtalanul abban az időben, — hogy a forradalmi romantika felvetése annak a szocialista realizmussal való azonosításra vezet s a realizmus kérdése lekerül a napirendről, s ezáltal kiút nyílik az antirealista irány -498