Kőháti Zsolt: Sárközi György - Irodalomtörténeti füzetek 74. (Budapest, 1971)
A publicista, kritikus és irodalomszervező
baloldal támogatta66 — a makói kiáltvány után sem alakult párttá. S egyáltalán nem azért tétováztak így, mintha a haladás frontjának megosztódásától tartottak volna. Sárközi György részvétele az Űj Szellemi Front vitájában a becsületes politikai aktivitás jele. József Attila azonban helyesen mutat rá a Szocializmus 1935. májusi számában Sárközi politikai koncepciójának gyenge pontjaira: „Az osztály különbségeket és ellentéteket szépen leegyszerűsíti városra és falura.”67 „Arról van szó — folytatja József Attila —, hogy ez az írói csoport és közönsége, mely bizonyára a háborúban és forradalmakban még iskoláit járó fiatal értelmiségből került ki, semmit sem tanult az elődök életéből. A népet akarják — ellenünk — megmenteni és át akarják szervezni a társadalmat. »Világszemléletük« annyi, hogy van egy szegény magyar nép, melynek legnagyobb baja az egyke, és van egy derék magyar kormány, mely segít a nép baján, csak rajta segítsenek. A »reformkorszakban« bizakodnak, de nem tudják, miben álljanak a reformok, s főként arról nincsen tudomásuk, hogy mik a reformok előfeltételei.” József Attila reformok helyett a demokrácia útját tűzi a haladó mozgalom elé: „A nép majd újból ráeszmélhet a fasizmus és hitlerizmus tenger tanulságai után a maga csalódottságán, becsapottságán arra, hogy minden erejével a demokráciáértönön (sic!) szabadságáért és érvényesüléséért kell küzdenie, mert a mai polgári értelmiség nem is ismeri, nem is érti a dolgozó népnek, a termelésnek, egyszóval annak a társadalomnak problémáit, amelyben él." (A kiemelés József Attilától.) A Sárközi-féle reform-orientációt mégsem szabad a fasizmussal kacérkodó „völkisch irracionalizmus”69 megnyilvánulásának tartani. Révai József is figyelmeztet arra, hogy „A »völkisch« és a »narodnyik« népiesség közt Magyarországon számos átmenet van, vannak konzervatívok, vannak katolikus demokraták, akik szintén a parasztkér-08 Uo. 69 A szóhasználatról 1. Ignotus Pál: Az „Új Szellemi Front’' körül. Századunk, 1935. dec., 390. 153