Kohn Sámuel: Héber kútforrások és adatok Magyarország történetéhez - Az Akadémiai Kiadó reprint sorozata (Budapest, 1990)
Héber kutforrások és adatok Magyarország történetéhez
MAGYARORSZÁG TÖRTÉNETÉHEZ. 67 Most hírül hozták Mohammednek : »A magyar seregeket gyűjt, hogy megtámadjon!« Mire ö így imádkozott: »Isten, hiúsítsd meg a magyarok terveit!« Közben felhők borították el az eget és vihar támadt. Az ég csatornyái megnyíltak; 15 napig zápor s jégeső hullott a földre. Ekkor Konstantinápolyban s egész Törökországban nagy gyász lön, olyan, a minő a »Iládád-Rimon« J) gyásza; a szultánt és seregét gyászolták, s az utczákon jajt kiáltottak: »Oda a hatalmas és oda dicsősége! A hóval vegyült záporeső tönkre teszi urunkat és hadait.« Ok nem tudták, hogy szerencséjükre volt ez így : este sirás, reggel örömrivalgás. Éjjel az Úr hót bocsájtott le egeiből; az egész éjszakán darabonként hányta le a jeget, és az erődök és árkak hóval s jéggel teltek meg, úgy hogy (a magyarok) uj sánezokat nem hányhattak föl és a lövegeket nem irányozhatták a törökök ellen. Ellankadtak, alig járhattak. Viradatkor fölébredtek a törökök, és íme, a hó mindent elborított és az árkok megteltek, minek nagyon örültek, mivel látták, hogy isten küzd mellettük. Rohamot intéztek, a sánezokba behatoltak, és a magyarokat megverték, mivel ezeknek szemei mintegy bekenettek, hogy nem láthattak, s így zavarba jöttek. A törökök leöldösték: boszút vettek rajtok, és nagy zavart, sok szerencsétlenséget s kimondhatlan veszteséget okoztak nekik. Ekkor fölismerték a törökök, hogy istennek ke/.e volt a magyarok ellen, hogy zavarba hozza és megsemmisítse őket, amint az nap történt. Mert ha az említett eső nem áll be, amazok győznek, és őket elsodorják. A törökök a hatalmukba került hadi készletet Koustantinápolyba vitték, hol nagyon örültek a jónak, melyet isten rajtuk miveit. Örömmel s dalokkal tértek vissza városaikba, magukhal hozván a magyarok nagyjait s előkelőit, kiket láncára fűztek, és az utczákon s piaczokon körűikordoztalc. Л magyarok pedig annyira megfélemlcttek, hogy azóta nem törtek le többé Törökországba. S az ország nyugalmat nyert. j Kapszáli e tudósítása minő várra, vagy várakra vonatkozik, azt bajosan lehet meghatározni. Miután azonban ez eseményt a Konstantinápoly megvétele utáni és Nándorfehérvárnak 1456-iki sikertelen vívása előtti időre teszi; világos, hogy Mohammed 1454-iki szerb hadjáratáról, s így valószínűleg Osztrovicza megvételéről beszél. De mivel Mohammed ez alkalommal egyidejűleg Szendröt is vívta, és Kruseváczot megerősítette; meglehet, hogy Kapszáli, ki e régibb eseményre nézve nem épen megbízható forrásokból merített, e három városról vett híreket tévesen egy várra vonatkoztatja. Hogy Mohammed ez alkalommal sok hadifogolyt hurczolt Törökországba, főleg pedig Konstantinápolyba, azt egyéb tudósítások is megerősítik.2) ’*) L. /.akar. 12, 11. 2) V. ö. Engel: Gesch. d. ung. Nebenlaender, Szerbien, 405. 1. folyt. 5*