Köpeczi Béla - Sőtér István (szerk.): Eszmei és irodalmi találkozások. Tanulmányok a magyar-francia irodalmi kapcsolatok történetéből (Budapest, 1970)
Eszmei és művészi találkozások a 20. században
szetesen s szimbolista költészetben is átlelkesül a táj, — ele a verhaereni táj, Flandria lapos, mocsaras, kietlen, — a Holt vidékre olykor kísértetiesen emlékeztető vidéke — nála teljesen emberformájúvá válik, antropomorfizálódik, — víziókkal és hallucinációkkal telítődik. Az Eső, a Szél, a Síkság, a Mocsár ugyanolyan mindent átfogó, magyarázó alapelvvé lesz, mint a harmincas évek eleje József Attilájának tájverseiben, — s az egyszempontú, egy motívumra koncentrált ábrázolástechnikában is akad sok hasonló. A táj mellett a Fa, — s a Tömeg, az Üzem ábrázolása, összefogott megragadása is analógiákat mutat. Verhaeren középső és kései korszakának versformái, sajátos verselés•''-chnikája sem áll távol a Külvárosi éj, Elégia típusú versekétől. Már a Les /illages illusoires-ban felbukkan az olyan típusú vers, mint a Le sonneur, — különböző hosszúságú strófával, — egysoros közbevetéseivel, leírás :s felkiáltás sajátos váltakozásával, — belső ritmusával. Ez a fajta versépítés valóban egyik előzménye a Külvárosi éj, az Elégia típusú József Attila kompozícióknak, — s egyáltalán nem lehet kizárni, hogy kialakulásában szerepet játszott. Mindez igaz, — s mégis, a verhaereni motívumok, magatartásformák, versépítési módok átalakultan kerülnek át József Attilához. Mindenekelőtt azért, mert Város, Táj, Tömeg, Üzem, Munkás témája a belga költőnél mindig misztikus fényben, mítoszivá nagyítva jelenik meg, — mert Élő Erőkről beszél, — vitalista filozófia hatására. A modern ipari tájat, az üzemet, a munkást — misztikus fénybe borítja. S ennek megfelelően mindvégig erősek nála a későszimbolisztikus költészet vonásai, — mindvégig retorikus is, s sokban szétfolyó, olykor henye. Motívumban és témában van tehát rokonság kettejük közt, — de a magyar költő a marxista gondolatiság jegyében szerkeszti, alakítja tárgyát, — sa laza, olykor szétfolyó verhaereni formát acélosan keménnyé kovácsolja, belső szálakkal húzza feszesre, — tehát itt is felhasznál és alakít, megszüntetve őriz meg. VII. VII. Élete végén bukkan fel József Attilánál még egy francia költő neve: Victor Hugóé. Nyilván előbb is ismerte, forgatta, találkozott vele, — s sok ok közrejátszása adta kezébe ismét élete utolsó évében. A Születésnapomra versformáját vizsgálva, már régebben arra a következ-28 433