Láng István (szerk.): Környezet- és természetvédelmi lexikon I. A-K (Budapest, 2002)
I
503 illit se, ezt a nemzetközi kereskedelemmel és befektetésekkel, gazdasági eszközökkel, éghajlatváltozással, intézkedésekkel és indikátorokkal, valamint a természeti erőforrás-gazdálkodással kapcsolatos politikai tanácsok, javaslatok kidolgozása révén igyekszik elérni. Internetes hálózatán keresztül figyelemmel kíséri és kommentálja a nemzetközi folyamatokat, ill. globális együttműködési programokat koordinál. ikrakelés: Miután az illető halfajra jellemző hőmérsékleten megtörtént a külső megtermékenyítés (csak kevés halfaj esetében van belső megtermékenyítés), vagyis a kipréselt ikrákra tejet fröcsköl a hím, a megtermékenyített ikra héja duzzadni kezd. A fitofil ikra az ikrahéj ragasztóanyaga révén megtapad a víz alatti tárgyakon, köveken, növényeken, a pelagikus ikrák pedig a bennük lévő zsírcsepp, ill. nagyfokú duzzadásuk által sodródnak, lebegnek a vízben. Az ikrában tartalék tápanyagként egyenlőtlen eloszlásban szikanyag található, a pete egyik pólusán a citoplazma a sejtmaggal, a másik póluson a szikanyag. A petében, amelyet ellenálló burok vesz körül, megindul az osztódás. A fajra jellemző és a vízhőmérséklet által módosított idő alatt kialakulnak az embrió szervei, és az embriófejlődés lezárul az ikrából való kikeléssel. Az érett embrió kelését közvetlenül az átmeneti alacsonyabb oxigénszint váltja ki, és a fejen lévő ún. kelési szemölcs által termelt enzim segíti az ikrahéj felrepesztését. Az ikrahéj elvesztése miatt átmenetileg a lárva védtelenebb a környezeti tényezőkkel szemben, de önálló helyváltoztató képessége révén eredményesebben tud alkalmazkodni környezetéhez. ikrás fogas-ír (Cardamine glanduligera): a keresztesvirágúak családjába tartozik. A föld alatti gyöktörzsből fejlődő hajtások csúcsán élénk ibolyásvörös virágok díszlenek, amelyeket alul 3-3 levélkéből álló levél gallérszerűen övez. Kárpáti bennszülött faj, amely az Északi-középhg. kárpáti bükköseiben (legnagyobb mennyiségben a Zempléni-hg.-ben) fordul elő. Védett faj. ikrás hal: A halak ált. váltivarúak, és csak ritka jelenség a hermafroditizmus V. egyes elevenszülő fogaspontyok ivarváltása. A nőstény egyedek az ikrások, a hímek a tejesek. Hazai halfajainknál ivarérett korban is csak gyenge ivari dimorfizmus figyelhető meg. Az ikrások petefészke ívási időszakban duzzadt, hasuk kidomborodik. A peték (ikrák) a petevezetőn és a húgyivar-szemölcsön keresztül jutnak ki a vízbe, miután a petevezető mirigyei és a járulékos mirigyek ikrahéjjal, ill. nyálkás anyaggal vonták be az ikrákat. A szaporodás csak megfelelő belső (jól működő anyagcsere, neurohormonális rendszer) és külső (vízhőmérséklet, vízminőség, áramlás, vagyis a filogenetikailag kialakult szaporodási kulcsingerek összessége, a szaporodási szubsztrát jelenléte stb.) körülmények összhatásának eredményeképpen történik meg. Egy-egy tényező hiánya, gyors megváltozása alapvetően befolyásolja a szaporodási folyamatot, az utódok számát stb. Pl. a ponty (Cyprinus carpio) szaporodásához szubsztrátként frissen elárasztott füves rét, vízi növényes tér. szükséges, mivel megtermékenyülés után az ikrák a vízi növényeken tapadnak meg, és ha ez elmarad, az ikrák az iszapba hullva elpusztulnak. További külső feltételt jelent a felmelegedő, majd tartósan 16-18 °C-os vízhőmérséklet, a másik nem észlelése stb. Több korábbi élőhelyéről a fekete sügér (v. pisztrángsügér; Micropterus salmoides) eltűnéséért az előretörő eutrofizálódás, eliszaposodás a felelős, mivel köves aljzaton készített fészkét és a fejlődő ikrákat betemeti az iszap. A petényi márnát (Barbus meridionalis petényi) már a legkisebb vízrendezés, partrendezés is élő- és szaporodási helyének feladására kényszeríti. Ikrás fogas-ír Illír sziklafüvesek szép virágú kísérőfaja a kantábriai szülék illegális hulladéklerakó: a gyűjtés, begyűjtés, tárolás, lerakás szabályaitól eltérő módon tárolt, felhalmozott, ellenőrizetlen körülmények között elhelyezett, kezeletlen hulladék tárolóhelye. illékony szerves vegyületek, Volatile Organic Compounds, VOC <ang.>: gyűjtőfogalom, amelyen a levegőben előforduló szennyező szénhidrogénszármazékokat értik (a metán kivételével). A levegőben a napsugárzás hatására a nitrogén-oxidokkal reakcióba lépve részt vesznek a fotokémiai füstköd kialakulásában. Egy részük rákkeltő. Forrásuk részben természetes is lehet, de a szennyezés meghatározó részét a gépjárművek és az ipar bocsátja ki. A közúti VOC-emisszió kb. 70%-a az autók kipufogógázaiból ered, amelybe az üzemanyag tökéletlen elégése folytán kerül. (Igen jelentős a -»kétütemű motorok VOC- kibocsátása.) A további kb. 30% az üzemanyagok tankolás közbeni, ill. az üzemanyagtankból történő elpárolgásának eredménye. illesztőpont: olyan terepi pont, amely a légi- és űrfelvétel térbeli helyzetének meghatározására szolgál. Az - helyzete ismert a földi (geodéziai) rendszerben, és a fényképfelvételen is azonosítható. A geometriai transzformáció ált. -ok alapján történik. Illich, Ivan (1926-): osztrák származású, Mexikóban élő polihisztor, író és teoretikus, radikális társadalomelméleti fejtegetéseiről ismert gondolkodó. Kv.-et érintő művei: Energy and Equity (1974); Limits to Medicine (1976). illír sziklafüves (Sedo Sopianae- Festucetum dalmaticae): a Ny-balkáni hegyvidék dalmát csenkesz (Festuca dalmatica) társulásának talán legészakibb képviselője hazánkban. Maradvány jellegű. Jellemző és kísérő fajok a mecseki varjúháj, a sziklai üröm, az élesmosófű, a kései perje, a borzas szulák (Sedum neglectum, Artemisia alba, Chrysopogon gryllus, Poa remota, Convolvulus cantabrica), amelyek meleg napos sziklák ősi fajai. Csak a Villányi-hg.-ben található. ~ek kísérő faja a kantábriai szulák (Convolvulus cantabrica). illit: a rétegszilikátok csillámszerkezetű csoportjába tartozó hidrocsillámok (agyagcsillámok) dioktaéderes szerkezetű típusa, amely átmenetet képez a muszkovit csillámok és a szmektitek (montmorillonit-félék) között. Az átalakulás lényege, hogy a valódi csillámok növekvő vízbeépüléssel, hidromuszkovit (szericit) átmeneti fázison át további hidratációval, kevesebb К-iont tartalmazó —té, majd ~/szmektit kevertrétegű agyagásványnyá, végül teljesen szmektitté, ill. vermikulittá alakulnak át. A folyamat fokozatos, ezért nem lehet diszkrét kemizmussal jellemezni az ~et sem. A hidrocsillámok ált. képletében igen tág határok között történik a helyettesítés: (Si, AI)A0(OH)„ (AI, Ti, Mg, Fe)„ (Ca, Na, K, H30+)2 (ahol H30+ = hidroxóniumion, a K* ionhoz hasonló méretű,