Láng István (szerk.): Környezet- és természetvédelmi lexikon I. A-K (Budapest, 2002)
B
139 biodiverzitás musok részt vesznek fémszerkezetek korróziójában, gyógyszerek, élelmiszerek romlását, műemlékek, műalkotások (szobrok, könyvek, textíliák stb.) pusztulását okozzák, házak, egyéb építmények vázszerkezetét (fa, beton, vas stb.) degradálják stb. A -ban fizikai, kémiai és biológiai lebontó tényezők egyidejűleg érvényesülnek. A ~s folyamatok főbb csoportjai: 1. a megtámadott anyag mechanikai károsodása (tápforrásnak nem minősülő anyagok pusztítása rovarok, rágcsálók hatására); 2. az illető anyag bizonyos szervezetek megtelepedése miatt eredeti funkcióját elveszti, v. annak csökkent mértékben tesz eleget (pl. hajótestek bevonata; vízvezetékcsövek vasbaktériumok okozta dugulása stb.); 3. az anyag kémiai hatásnak van kitéve: a) az illető anyagot hasznosító (asszimiláló) szervezetek révén (szúrágás; temperafesték tojásfehérjéje mint C- és energiaforrás stb.); b) az illető anyagon szaporodó szervezetek kiválasztási termékeinek egyéb vitális faktorai révén (pergamen elszíneződése, mészkövek károsodása zuzmók hatására stb.). A ~s folyamatok kiemelkedő fontosságúak az antropogén eredetű hulladékok (műanyagok, fémek stb.) eliminációjában, biodinamikus gazdálkodás: az ökológiai gazdálkodás (más néven biogazdálkodás) egyik irányzata, amely különös hangsúlyt helyez a környezeti feltételekhez történő alkalmazkodásra és a jó minőségű végtermék előállítására. A ~ alapjait Rudolf Steinernek, az antrozófia megteremtőjének 1924 jún.-ában megtartott előadásai jelentették, amelyeknek lényege a gazdaság zárt rendszerű önálló egységnek tekintése volt. Az egység részei a talaj, a növények, az állatok és az ember. A - figyelembe veszi a kozmikus erőhatásokat a talajra és az élőlényekre. Jellemzője, hogy a szerves hulladékok és melléktermékek komposztálása során a talajélet fenntartására és a fény növényeken keresztüli hasznosításának szabályozására növényi és állati kivonatokból álló biodinamikus preparátumokat használ. A biodinamikus gazdaságokat szigorú feltételrendszer szerint akkreditált szervezetek ellenőrzik, az előállított termékeket minősítik, biodinamikus termék: az a növényi termék, amely az átállási idő utáni adott gazdasági év során az összes preparátum hatásában részesült, s a biotermesztésből kizárt anyagok maradványait nem tartalmazza. Biodinamikus minőségűnek az az állat nevezhető, amely az adott évben biodinamikus takarmányt kapott, és az a termék, amely biodinamikus állattól származik, és tiltott anyagok maradványait nem tartalmazza. Biodiversity and Conservation: természetvédelmi, biológiai referált folyóirat; a biodiverzitás leírásáról, elemzéséről, megőrzéséről és hasznosításáról közöl angol nyelvű szakcikkeket, évente 12 füzetben. A szerkesztők támogatják a fejlődő országok kutatóinak publikálását, biodiverzitás, biológiai sokféleség: az élő természet eredendő létezési formája, amely a biológiai szerveződés több szintjén is kifejezésre jut. Az élőlények roppant változatosságának végső formája a gének mutációja. Egy faj - legyen az baktérium, alga, állat v. virágos növény - a gének szintjén jelentkező sokfélesége populációkba tömörült egyedeinek változatosságában mutatkozik meg. A különböző fajokhoz tartozó populációkból szerveződő -»társulások, közösségek jelentik a - következő fontos szintjét. Mindegyik eddigi és további szerveződési szinten (így a társuláskomplexeken belül, a —>tájban, a -»biomban, végül a bioszférában) meghatározhatók azok az elemek, amelyek mennyisége a ~t számszerűen is kifejezi (-*diverzitás). A - komponensei révén állandó változásnak: keletkezésnek, átalakulásnak, pusztulásnak van kitéve. Ez a biodiverzitás dinamikája. Fosszilis maradványok azt mutatják, hogy a legtöbb faj tünékeny, a valaha létező fajoknak több mint 95%-a mára kihalt (-»kihalás). Fosszilis fajok (eltűnt emlősök és tengeri gerinctelenek) közepes élettartama 1 és 10 millió év között mozog (fajöltő). Új fajok keletkezésének számos különböző mechanizmusa adott. E folyamatra - a speciációra három mozzanat jellemző: egy már létező fajjal indul be, genetikai változásokkal kapcsolatos, végül erősen befolyásolják ökológiai tényezők. A fejlődéstörténet azt mutatja, hogy a fajkeletkezés nem egyenletes sebességgel folyik: időnként egészen eltérő rendszertani csoportokban is gyors megsokszorozódások léptek fel. Ellentétes folyamat a kipusztulás (extinkció). Ennek üteme napjainkban egyre gyorsuló; oka sokféle, de végső soron az emberi népesség növekedése. Az extinkció vonatkozhat magára a fajra (tehát annak összes populációjára), v. csupán egyes elterjedési részter.-eire (lokális extinkció). A Brit-szigetek v. Hollandia ter.-én a lepkék, madarak v. emlősök csoportjaiban 2-24% arányú kipusztulásokat dokumentáltak. A növényeket illetően kipusztultnak tekinthetők azok a fajok, amelyek az elmúlt 50 évben nem kerültek elő. Eltűntnek nevezzük az utóbbi 10 évben nem megtalált növényeket (-»kipusztult növényfajok). A vegetációs egységek sem állandóak a térben, hanem különböző hatásokra beinduló szűkcessziós (előremutató) v. leromlási folyamatoknak kitéve visszafordíthatóan v. visszafordíthatatlanul átalakulnak. Az -»ökoszisztémák alapvető komponensei a különféle trofikus szinteket képviselő, sokszor nagyszámú egyeddel megjelenő fajok (—-trofikus szerkezet az ökoszisztémában). A - ökológiai jelentőségét mutatja, hogy mindenféle faji szegényedés a rendszer hátrányára van. A genetikai variabilitás csökkenése a populációkon belül csökkenti a flexibilitást, amellyel az adott faj a környezet megváltozásaihoz alkalmazkodik. Fajok kiválása (de akár új fajok megjelenése is) lényeges hatással lehet az ökoszisztéma működésére. Minden faj meghatározott szerepet tölt be az ökoszisztéma mechanizmusában (a nitrogén fixálásában, a víz felfogásában stb.), eltűnésük ezért a funkciót is befolyásolja. Evidenciák mutatják, hogy pozitív kapcsolat áll fenn az ökoszisztéma regenerációs készsége - pl. egy szélsőséges éghajlati esemény leküzdése - és a fajszám között. A vegetáció fragmentációja és -^diszturbációja is erős hatással van a működésre, mivel pl. e behatások miatt a jelen lévő fajok közötti arány eltolódik: nagy termetű, hosszú életű fajok ált. kisebb termetű, rövid életűekkel cserélődnek le. Emiatt csökken pl. a rendszer tápanyagtároló képessége. Azok az egyszerűsítések, amelyek révén fajszegény v. egyfajú, magas hozamú mg.-i kultúrákat hoznak létre, az ökoszisztéma stabilitásának látványos csökkenéséhez vezetnek, amit csak pótlólagos tápanyagbevitellel, peszticidekkel ellensúlyozhatunk. Egy klimatikailag, geológiailag többé-kevésbé egységes földrajzi térben a vegetáció egységei, a társulások a térben ismétlődően (és olykor -*társuláskomplexeket képezve) jelennek meg. Egy alföldi táj (pl. a Duna-Tisza köze homokvidékén) erdőssztyepp-tölgyes-maradványok, száraz cserjések, homokpusztagyepek és sztyeppréttöredékek, buckaközi kiszáradó láprétek mozaikja, amelyhez esetleg homoki szőlők, gyümölcsösök kapcsolódnak. A tájon belül a társulások egymástól nem függetlenek; a közöttük létrejövő kapcsolatokért részben éppen a ~ a felelős, mivel a sokszor érintkező állományok között fajcserék, propagulumáramlások (ill. az ökoszisztémák között anyagforgalom, energiaáramlás) lépnek fel. A rokon tájak (tkp. vegetáció tájak) összessége aztán a biomot hozza létre. Ahogyan egy növénytársuláson belül a ~ elemeit a különböző egyedszámban megjelenő fajok képezik, úgy a vegetációtájat a különböző kiterjedésben, súllyal megjelenő társulások. Ez a táji szintű biodiverzitás. Két tér. közötti diverzitást fajokkal is jellemezhetünk; ez a béta-diverzitás, amely a kicserélődő fajok számával mérhető.