Láng István (szerk.): Környezet- és természetvédelmi lexikon II. L-Z (Budapest, 2002)
V
521 vízháztartás során a kv. szempontjait is figyelembe kell venni (a természeti értékek, a történeti emlékek, az emberi élet és egészség stb. megőrzése). A ~t az országok gazdasági életében ált. a ~i ágazat valósítja meg. A vízkészletekkel való gazdálkodás kiterjed a felszíni vizekre (f.-k, tavak), a felszín alatti vizekre (talajvíz) és a mélységi rétegvizekre, beleértve a termálvizeket és a karsztvizeket is (-»víz). A ~i tevékenység alapja az Országos Vízgazdálkodási Keretterv, amely meghatározza, hogy mely vízhasználatokra adható -»vízjogi engedély, (még -*vízháztartás, -»mezőgazdasági vízgazdálkodás) Vízgazdálkodási Intézet: a vízkészlet-gazdálkodás, a f.szabályozás, a vízminőség-védelem, továbbá a vízszolgáltatás és csatornázás tervezése, kutató-elemző munkák ellátása, döntés-előkészítés segítése céljából alapította az Országos Vízügyi Hivatal elnöke 1976-ban. Közreműködött a vízügyi igazgatóságok és vállalatok számítástechnikai feladatainak megszervezésében, ill. ellátásában. A széles körben ismert vízgazdálkodási kerettervet, az ipari vízgazdálkodás hosszú távú koncepcióját, továbbá a kiemelt települések víziközmű- és csatornázási helyzetének elemzését ugyancsak a - készítette. Alapfeladatain kívül rendszeresen (évenként és havonta) megjelentette „A vizek minősége Magyarországon” c. kiadványt. Közreműködött a Duna-medence fejlesztési programjainak kidolgozásában, kidolgozta Mongólia vízkészletvédelmi és fejlesztési kerettervét, részt vett számos fejlődő ország vízgazdálkodási problémájának megoldásában. 1989-ben a ~ és a Kv.-i Intézet összevonásával alakult meg a Környezetgazdálkodási Intézet. Vízgazdálkodási Keretterv: az országosan v. egy-egy ter.-en jelentkező vízigények és vízkészletek összehangolását, az ország vízgazdálkodásának fejlesztését szolgáló, annak alternatíváit, lehetőségeit feltáró és feltételeit bemutató, meghatározott időszakra készülő terv, amely fontos szerepet játszik a vízkészlet-gazdálkodási döntések megalapozásában, ill. meghozásában. vízgazdálkodási politika: egy ország v. egy régió vízgazdálkodási tevékenységét meghatározó, a hosszú távú vízgazdálkodási koncepcióra épülő, annak rendező elve szerint kialakított intézkedés- és eszközrendszer. A gazdaság és a társadalom minden ter.-ére kiterjedően gondoskodik a vízzel összefüggő feladatok ellátásáról, valamint a vizek védelmével kapcsolatos követelmények érvényre juttatásáról, és ennek érdekében a szükséges technikai és jogi szabályok megalkotásáról és megtartásáról. vízgazdálkodási társulatok: az érdekelteknek (természetes és jogi személyeknek) meghatározott helyi vízgazdálkodási, valamint ezzel összefüggő egyéb tevékenység ellátására szervezett önálló társulása, amely közfeladatokat ellátó jogi személy és jóváhagyott alapszabály szerint működik. A ~ országos tanácskozó és javaslattevő testületé a ~ Országos Választmánya. Alapvetően kétféle társulat működik: egyik a vízrendezési feladatokat, másik a vízellátási-csatornázást tekinti fő feladatának. vízgyűjtő galéria: a vízadó rétegben mesterségesen kiképzett, kő- és kavicságyazatba kis lejtéssel fektetett perforált csővezeték. A ~ összegyűjtött vizét a galériavezeték alsó pontján épített gyűjtőaknából emelik ki. A ~t gyakran f.-kkal párhuzamosan építik meg, ahol vízutánpótlását a f.-ból a talajba szivárgó víz adja. vízgyűjtők szabályozása: az -»erózió és az -*akkumuláció mértékének szabályozása a talaj legkedvezőbb vízállapotának megteremtése, oly módon, hogy az adott vgyt.-en összehangolt műszaki és agronómiái módszerekkel befolyásolják a csapadékvíz talajba szivárgását, a felszíni lefolyás mértékét, energiáját, valamint a vízfolyások hordalékszállítását. A ~ a -»talajvédelem, a partvédelem és az árvízvédelem leghatékonyabb módja, mert a vízrendszer egészének sajátosságait veszi figyelembe, a védelmi módszerek, intézkedések egymást erősítik, szemben az egymástól elszigetelten alkalmazott talaj- és vízvédelmi módszerekkel. vízgyűjtő terület: egy f. által lecsapolt tér., amelynek vizei együtt folynak tovább az erózióbázis (nagyobb f., tenger v. más állóvíz) felé. A nagyobb vízrendszereket számos kisebb f. ~ére lehet tagolni, de az egyes f.-k is számos ~i egységre oszthatók. (Lényegében minden keresztszelvényhez különböző nagyságú ~ tartozik.) Az egyes f.-k ~ei nem arányosan oszlanak meg a vízfolyások két oldala között, mert annak megoszlását a felszínfejlődés menete alakítja ki. A szomszédos -eket vízválasztó vonal határolja el egymástól, vízhálózat: a Föld felszínén a lefolyó vizek medreinek együttese. Ahol a csapadék erősen meghaladja a párolgást, sűrű - alakult ki, mert nagy a lefolyó vízmennyiség. Ahol a csapadék és párolgás megközelítőleg egyenlő, a - már ritka, mert kevés a lefolyás. Ahol a párolgás meghaladja a csapadékot, a helyi eredetű vízfolyások csak időszakosak, mert lefolyás csak nagy csapadékok alkalmával keletkezhet. Az ilyen ter.-ek vízfolyásai külső, csapadékosabb tér.-ékről származnak. A vízfolyássűrűség ezért szorosan összefügg a csapadékeloszlással, valamint a domborzattal is, mert a hg.-ek csapadékban s ezért lefolyásban és -ban is gazdagabbak. A - sűrűsége a felszínfejlődés intenzitásának is kifejezője, mert a mállástermékeket a vízfolyások szállítják el, s így tevékenyen közreműködnek a letárolásban (->denudáció). vízhasználat: minden olyan -»vízhasznosítássá] összefüggő tevékenység, amelynek célja, hogy a víz felhasználása érdekében annak lefolyási, áramlási viszonyait, medrének, partjának állapotát, a felszíni v. a felszín alatti vízadó rétegekben lévő készletet megváltoztassa v. befolyásolja. Minden - vízjogi engedélyhez kötött, kivéve a telken belüli házi -okát v. más jelentéktelen vízigénnyel, ill. szennyezéssel járó -okát (állatok itatása, jég kitermelése), amelyek nem érintenek társadalmi v. korábban kialakult egyéni érdekeket (szolgalom). Egyes vízjogi engedélyhez nem kötött -okhoz azonban más engedély szükséges lehet (pl. fürdéshez, vízi közlekedéshez rendőrhatósági engedély). A - fogalma tehát magában foglalja az érdekében létesített műveket (vízkivétel, vízmű, vezetékhálózat, öntözőtelep, partvédőmű stb.), a vizet felhasználó érdekeltet és azt a mesterséges folyamatot, amely a működése során (fogyasztás, visszaforgatás, tározás) vízkészletre tart igényt, vízhasznosítás: a vízgazdálkodás része, a víz hasznosítható tulajdonságaival kapcsolatos társadalmi v. egyéni igények kielégítése, az ehhez szükséges műszaki, gazdasági, jogi és igazgatási tevékenységek összessége. A - tehát a víznek lakossági (egészségügyi), ipari (energetikai), mg.-i, kereskedelmi (turisztikai) és közlekedési célokra való felhasználása; ide sorolható még a víz hőenergiájának (hévíz) a hasznosítása is. A - vízi létesítmények kivitelezésével és üzemeltetésével valósul meg. A konkrét ~i formák a -*vízhasználatok révén jutnak kifejezésre. A -»vízgazdálkodás és a kv. éppen a - által kerül kapcsolatba. Egyes vízhasználatok v. visszavezetések egyrészt igénybe veszik, terhelik a természetes befogadókat, másrészt az elszennyezett ->vízkészletek megnehezítik v. akadályozzák a hasznosítást (pl. a nitrátosodás a vízellátást), vízhasznosulás: annak mértéke, hogy egységnyi tömegű felhasznált, ill. elpárologtatott vízzel mennyi növényi biomassza, ill. termés jön létre. Mértékegysége: kg/ha/mm. vízháztartás: adott térben és időben a természetben a víz elhelyezkedésében v. állapotában természetes v. mesterséges erők hatására bekövetkező mennyiségi és minőségi változások összessége, ill. eredője. A vizsgált térbe az időhatárok között belépő és ab