Lengyel Béla: Szovjet irodalom Magyarországon 1919-1944 - Irodalom - szocializmus (Budapest, 1964)
A forradalmi fellendülés időszaka
harmadikutas, antikapitalista gondolatmenet érdekes igazán, amely — a népi írói mozgalmat megelőzve — a magyar parasztot mint a kapitalizmustól és a kommunizmustól egyaránt távol álló, új kultúrát formáló, hatalmas társadalmi tényezőt mutatja he, hanem az a gyors reagálás, amellyel a vita kommunistaveszélyességét meglátó Szekfü Gyula felemelte óvó szavát a Magyar Szemlében. Hangját hasonló aggodalom tölti el, mint a materialista gondolkodás terjedését megállapító Hóman Bálintét. Helyesen mutat rá a turanizmus tudománytalanságára, a paraszt-államszövetség és a parasztosztályuralom romantikus elgondolásának naivitására; ugyanakkor az uralkodó rendszer nézőpontjáról elutasítja a magyar — szláv párhuzam jogosultságát, negatívan foglal állást a magyar és az orosz nép viszonyának, a szovjet társadalmi fejlődésnek a kérdéseiken; óva inti az antikapitalista irányba tapogatózó fiatal falukutató értelmiségieket, nehogy „vigyázó szemüket Moszkvára vessék”.10 Később, a hitlerizmus uralomrajutásával Szekfü gondolkodásában köztudomásúlag mélyreható, a haladás irányába mutató változás következett be. De a magasról jövő intelem sem riasztotta vissza a fiatal baloldali értelmiségieket a Kelet felé való tájékozódástól. Olt Károly elsőnek vetette fel egy magyar Keleteurópai Intézet felállításának szükségességét, s meg is alakította a Keleteurópai Szemináriumot, melyet a hatóságok hamarosan megszüntettek kommunistagyanússága miatt.11 1932-ben nemcsak az illegális kommunista párt folyóirata, a Társadalmi Szemle jelentet meg orosz különszámot, hanem polgári lapok is (A Hét, Társadalmunk), természetesen más-más célból; az előbbi magas színvonalú mozgalmi propagandát folytat, az utóbbiak a polgári-kispolgári rétegek érdeklődését, kíváncsiságát iparkodnak kielégíteni. A Hét szerkesztője, Bródy István, a tárgyilagossághoz való ragaszkodást hangoztatja. A lap tájékoztat a szovjet állam felépítéséről, a jogrend-10Szekfü Gyula : A „turáni-szláv parasztállam”. MSz 1929. 1. sz. 30—37. „A magyar jövőt illetőleg nem ismerek végzetesebb tévedést, mint ha intelligenciánknak a parasztkérdéssel foglalkozó bármi kis részében meggyökeresednék ez a magyar-orosz parasztegyenlet, mely történelmileg, az eddigiek szerint, az egész fejlődés félreismerésén épül fel, de nem kevésbé téves a jelent és a jövő kilátásait illetően.” Az Előőrsben Keserű Tibor vitázik Szekfüvel. Van párhuzam a két nép múltjában, — állapítja meg. De ez csak a társadalmi fejlődés gyengeségében gyökerezik, a nyugati értelemben vett polgárság és ipari munkásság kialakulásának elmaradásában. A szerző egyébként nacionalista nézőpontról tiltakozik minden egyéb rokonságkeresés ellen. „Az a magyar regényíró [Harsányi Kálmán, 1. a Bevezetésben], aki azt állította — amire a ’turáni-szláv parasztállam’ propagálói szintén utaltak —, hogy az orosz regényekben csak a neveket kellene megmagyarosítani s a helységneveket felcserélni, Volga helyett Tiszát írni s menten magyar regényeket kapnánk — magyarán megmondva elveté a sulykot, Isten igazéban.” A szerző, elvakult nacionalizmusában elvitatja az orosz géniusz alkotóerejét is ; a klasszikusok hatását azzal magyarázza, hogy az „orosz nyelven író nagy tatárok” (Dosztojevszkij, Tolsztoj, Turgenyev, Goncsarov) müveiből a Volga-menti őshazában élő magyarok árva lelke sír felénk.—Orosz— magyar párhuzam. Eö 1929. 17. sz. 13—14. — A Bartha Miklós Társaság tevékenységének értékelését 1. József Attila Összes Művei. III. k. Bp. 1958. 285.; Révai József: József Attila. Válogatott irodalmi tanulmányok. Bp. 1960. 393. 11 Olt Károly : Keleteurópai Intézet. Dv 1929. okt-nov. 26—28. — A vállalkozásról : Gál István : A Balkán a magyar kultúrpolitikában. L. Magyarország és a Balkán. A magyar tudomány feladatai Délkeleteurópában. Szerkesztette : Gál István. Bp. 1942. 13—14. 34