Lukács György: Adalékok az esztétika történetéhez (Budapest, 1953)

Irodalom és művészet mint felépítmény (Sztálin nyelvtudományi cikkeiről)

Kérdés, hogy Babits ismerte-e a Kommunista Kiáltványt. De az bizonyos, azt a lelkiállapotot, hogy a magántulajdon a polgári egyéniség alapja, mélyen átélte, magáévá tette. A kerítés ebben a versben az egyéniség fejlődésének, megóvásának jelképévé nő: a kerítés kulturális és morális igenlése a vers igazi tartalma; szavai, mondatai, képei, ritmusa azt szolgálják, hogy ilyen irányú kép­zeteket és érzelmeket idézzenek fel az olvasókban. Mi más ez, mint aktív, harcos kiállás a polgári, a kapitalista alap mellett? lás e kiállás aktivitásán mitsem változtat az, hogy Babits poétikája sokáig azt az illúziót ápolta, mintha az ilyen kiállás nem tartozna a költészet lényegéhez, sőt ellentmondana annak. József Attilánál is költői élménnyé vált a kerítés. A város jferemén című. versében, ezt a strófát találjuk: Föl, föl!... E fölosztott föld körül sír, szédül és dühöng a léckerítés leheletünktől, mint ha vihar dühöng. Fújjunk rá! Föl a szívvel, Füstöljön odafent! Itt a költészet összes — a nyelven, mint mindenki számára közös anyagon alapuló — eszközei pontosan az ellenkező képzettársu­­iások stb. felidézésének szolgálatában állanak. A kerítés tényé­nek nyelvi tükrözése, a kerítés szó (összes szinonimáival együtt) tehát egyaránt alkalmas arra, hogy a kerítés a magántulajdon igenlése és tagadása, minden azzal összefüggő társadalmi, világ­nézeti erkölcsi stb. érzéssel és gondolattal együtt magasrendű köl­tői kifejezést nyerjen. És éppen itt nyilvánul meg a nyelvnek Sztálin általi láng­eszűén meghatározott nem-felépítményjellege: az, hogy egyaránt tudja kiszolgálni az összes egymással élet-halálbarcban álló osz­tályokat, bármely felépítményt. Ugyanazon a nyelven íródtak az Egyedül vagyunk és a Kommunista Párt illegális röpiratai; ugyan­azon a nyelVen írt a fasiszta Erdélyi József és a kommunista József Attila, a fasiszta Céline és a kommunista Aragon. Ameny­­nyiben ezeknek „nyelve“ eltér egymástól, úgy az csak — az alapvető szókincs és a mondatszerkezet változatlan egysége és közössége mellett — a kiválasztás, az elrendezés, a hangsúlyozás stb. irányában és tartalmában nyilvánul meg, vagyis abban, hogy az irodalom felépítményjeílegű aktivitása hogyan dolgozza fel anyagát, a közös, a nemzeti, a nem-felépítmény jellegű nyelvet. Tehát mindaz, amivel a nyelv fogalmát jogosulatlanul ki a akar­458

Next