Nagy Sz. Péter: Zsolt Béla - Kortársaink (Budapest, 1990)
A végzetes toll
nyitják a munkatársak között olyan nevek, mint József Attila,27 Nagy Lajos és többek közt Illyés Gyula is. Ignotus Pál, a fiatalkori barát a Haladás 1947-es évfolyamában megjelent Csipkerózsika című folytatásos visszaemlékezéseiben így gondolt vissza a lapra és a munkatársakra: „Zsolt mint főszerkesztő, egy mindenkit lehengerlőén előzékeny felelős szerkesztő, Kaczér Vilmos társaságában eleven gárdát gyűjtött maga köré az irodalom belső emigrációjából, az elefántcsont torony és a boulevard, a konformizmus és az avantgarde közt helyüket nem lelőkből. Az akkor még baloldali Márai Sándor A Toll-on át indult a napilapi irodalomból a folyóirati felé; az akkor még újkonzervatív filológus-számba menő Hevesi András először A Toll-ban merészkedett, bár csak Kézai Simon álnév alatt olvasható cikkeket írni. József Attila A Toll körében tehette első kísérletét, hogy többé-kevésbé felnőttek közt legyen annyira felnőtt, amennyire a maga kifésülhetetlenül bozontos géniuszából telik. Ha jól emlékszem, ők és én voltunk Zsolt Bélával az élünkön a fiatal törzscsapat. A már klasszikuskodó korosztályból Hatvány Lajos, mint fogházviselt öreg felbujtó, budai villájából ernyedetlenül küldte a tanácsokat, hogy kit támadjunk meg, kivel rontsuk el a dolgunkat, ha eddig megfeledkeztünk volna róla; Szász Zoltán a maga ellentmondást nem tűrő szabadelvűségével arra mutatott példát, hogy aki »szertelen« megnyilatkozásainkat még csak elnézi, azt hogyan lehet a higgadt értelem igényével végkép felingerelni és megharagítani; Karinthyt, Vámbéry Rusztemot, Nagy Lajost is A Toll hasábjaira vezette ingerkedő kedve, olykor a Bécsben lakó Ignotust is magánossága, bár akkor névlegesen még a Nyugat főszerkesztője volt. Németh Andor a maga olvatag és kaján műérzékével az átmenetet 64