Péczely László: Tartalom és versforma - Irodalomtörténeti füzetek 49. (Budapest, 1965)
IV. A rímelés funkcionális problémái (rímes strófaszerkezetek)
Holott náddal ringat, holott csobogással, kékellő derűvel, tavi csókolással. Lehet, hogy szerelme földerül majd mással, de az is ringassa ilyen ringatással. A ragrímet a népköltészetre emlékeztető hangütés teszi indokolttá. Jó példái még a téma meghatározta rímnek József Attila szegényembcr-versei. A ragrímek pl. minőségileg nem elsőrangúak, mégis lehet az újabb költészetben is tartalom-megkívánta szerepük. Aki szegény, az a legszegényebb c. kis balladájának a népköltészettel való szoros kapcsolatát témáján, népmeséi képein és ritmusán kívül rag- és önrímei is mutatják. Pedig benne laknak a galambok, csillagtollú, éneklő galambok, de így végül griffmadarak lesznek, Hollónépen igaz törvényt tesznek. Tehát nem rosszak ezek a rímek, ellenkezőleg: itt csak ilyenek keltenek művészi hatást. József Attila bájos szerelmi versében, Mikor az uccán átment a kedves, a kedves megjelenítése különösképpen finom, lágy rímeket tesz indokolttá, éppúgy, mint fent említett kis szerelmes versében: Mikor az uccán átment a kedves, galambok ültek a verebekhez. Mikor gyöngéden járdára lépett, édes bokája derengve fénylett . . . Lebegve lépett — már gyúlt a villany s kedvükre nézték, csodálták vígan . . . Természetesen a rímek (kedves \ verebekhez \ lépett \ fénylett, villany I vígan) — ha bírnak is hangulati tartalommal — magukban véve nem sokat árulnak el; a bensőséges tárggyal, intim hangulattal, lágy zeneiséggel és finoman kecsesen mozgó gagliarda-ritmussal karöltve azonban élettel telivé, kifejezővé válnak. 192