Péter László: Espersit János, 1879-1931. Ismeretlen adatok Juhász Gyula és József Attila életéhez, költészetéhez - Irodalomtörténeti füzetek 1. (Budapest, 1955)
9. József Attila pártfogója
súlyos költői értéket csillogtató poémák ezek, egy magasbalendülő fiatal élet biztató indulója.« A költeményekben megmutatkozó hatásokban Ady és Babits költészetének nyomait véli érezni. Ugyanezen a napon jelenik meg az első József Attila-vers is makói lapban, a Tanulmány fej.176 1923 telének végén József Attila már magánúton végzi tanulmányait. Ekkor költözik Espersit házához. Ezt a tervét is Espersitnek adta elő először :177 »— Ott hagyom az iskolát. — Mit csinálsz? — Magánúton fogom lerakni a vizsgáimat. — De addig hol leszel? — Itt János bácsinál. Az alsó lakásban meghúzódom. Kosztomat meg majd megkeresem. Ha nem egyezem bele, még valami szamárságra lett volna képes, mert az aszpirin-mérgezéssel már a harmadik öngyilkossági kísérletét követte el. El is jött az iskolából. Befészkelte magát nálam. Az udvarban két különálló szobám volt, s oda húzódott. Éjjeli bagoly volt. Nappal néha délután négy óráig is aludt, s éjszaka verseket csinált. Volt, hogy egész éjjel fent ült nálam a szobámban, rakta a tüzet és skandálta a verseket.« Ez év tavaszán ismerkedett meg Attila Espersit leányával, Máriával, vagy ahogyan becézték : Cacával. Találkozásukról, megismerkedésükről Espersit Mária, Árva Józsefné egy 1947.szeptember 13-án Makón tartott előadásában178 a következőképpen emlékezett meg: »József Attila a makói internátusbán lakott, de bizonyos okok miatt onnan kimaradt. Édesapám odavette magához, hogy fedél alá juttassa. Én állandóan nem tartózkodtam édesapámnál,179 így ebben az időben sem. Amikor hazaérkeztem, már Attila ott lakott, de én nem tudtam róla. Édesapám bemutatta : ’Ez itt József Attila, a jövő egyik legnagyobb költője!’ Ügy látszik, meglepetve és kételkedve nézhettem, mert apám megismételte : igen, 176 MFrŰ 1922. dec. 24. 1,7 Espersit, Három költő 131. 1. — József Jolán így írja le Espersithez való költözését : »Aztán, ha nagyon bántanak, csak gyere ide. Ezen a díványon mindig ellakhatsz«mondotta Espersit Attilának. (VP 112. 1.) »Espersit János a tél derekán megkereste. Szelíd erőszakkal cipelte magával.« (Uo. 115. 1.) »Itt a díványod. Ott a kalamáris. Különben azt csinálsz, amit akarsz — mondta néki. Egy kikötésem van csak, a könyveket oda tedd vissza, ahonnan kihúztad.« (Uo. 116. 1.) 178 E sorok írója által az eredetiről készült másolata a Múzeumi Adattárban, 81. sz. 17J Mint utaltunk rá, édesanyjánál volt Vásárhelyt. 4* 51