Polinszky Károly (szerk.): Műszaki lexikon 3. köt. N-Z. - 1974. - Műszaki lexikon 3. (Budapest, 1974)
V
városépítészet 922 városépítészeti együttes városias fejlődését is részben szolgáló alkalmazásával: körutak, sugárutak létesítésével, középületek tervszerű hatáskereső elhelyezésével, csoportosításával. A városok nagyarányú növekedése során azonban ez a ~i tevékenység (ide értve most már a tengerentúli területeket is) néhány, részben említett magasabb rendű alkotást kivéve mind sekélyebbé, •elnagyoltabbá, üzletszerűbbé vált, a bontakozó korszerű problémákat jórészt elkendőzte, s inkább külsőséges reprezentációra törekedett. Mo.-on ez időszakból Budapest kiépítésén kívül főleg Szegednek az árvizet követő újjáépítése jelentős. A korszerű (modem) ~ kezdetei a 19. sz.-ig vezethetők vissza, e korszak mindinkább megnyilvánuló problémáival szembeni ellenhatásokig, kezdeményezésekig. Egyesek — mint C. Sitte — még a formákban a múltba, főként a középkor felé fordulva keresték a megújulást, mások — mint E. Howard — már organikusabban, új s korszerű szervezeti egységek, önálló bolygóvárosok létesítésével. Ily előfutárnak tekinthető Tony Gamier is a 20. sz. elején korszerű várostervével, St. Elia és mások utópisztikus, a kor új vívmányait (többszintes közlekedés, magasházak stb.) kihasználó formába öntő terveikkel. A teljes megújulás formai része is az I. világháborút követő évtizedekben következett be. Le Corbusier elméleti műveiben és terveiben (Plan Voisin de Paris, La ville radieuse stb.) e megújulásra nagy hatással volt, ugyanígy más haladó építészek is (Walter Gropius, Emst May, Frank Lloyd Wright stb.), különösen pedig a CIAM (Congrés /nternationeaux d’Architecture Moderne) nemzetközi szervezete, főként a funkcionális megalapozás és ennek megfelelő új formaalakítás, a szervezett megvalósítás, a technikai lehetőségek kiaknázása vonatkozásaiban. Az építészet és a ~ nagyfokú egysége, az építészeti alkotásoknak a ~i keretekben való értelmezése jellemezte a kialakuló felfogást, társadalmi vonatkozásban pedig a dolgozó széles néprétegek lakásviszonyainak megoldására való törekvés. Ennek tudható be, hogy e törekvések az I. világháborút követően leginkább s legelsőnek a SZU-ban valósultak meg, ahol az új ipari városok, lakótelepek (Magnyitogorszk, Sztálinszk, Dzserzsinszk stb.) létesültek. Olykor az új elvek túlzásaival, de lényegében előremutató módon, valamint a weimari Németországban, ahol városszéli új szervezett lakótelepekben öltöttek testet (Berlin—Siemensstadt, W. Gropius műve; Frankfurt am M.—Römerstadt, Ernst May műve stb.). Ezekben az új városokban, lakótelepekben a korszerű ~i alkotások előfutárai ismerhetők fel, amelyeket a II. világháború előtt egyre több s egyre többfelé követett, így főleg a skandináv országokban; Általában új lakótelepek, ritkábban városátépítések alakjában és mindinkább más kontinenseken. Ugyanis míg az európai ~ eddig csak a klasszicizmus, majd az eklektika idején s csak kisebb méretekben, főként kolonizációs úton terjedt Európán kívülre, addig most már a korszerű ~i elvek, a gyakorlat fokozódó kialakulásával, többé-kevésbé egyetemes érvénnyel úgyszólván mindenüvé eljutottak a gyarmatosítástól függetlenül is. A II. világháború okozta pusztítások sokfelé adtak lehetőséget város- V. városrészméretű új alkotásokra, úgyszintén a világszerte növekvő iparosodás, városba tódulás is. A szocialista országokban a termelőeszközök társadalmi tulajdonba vétele és a tervgazdálkodás nagymértékben kedvezett a korszerű ~i alapelvek megvalósításának, amit a SZU-ban — átmenetileg historizáló formákkal épült — új városok, lakónegyedek sokasága, Moszkva még folyó nagyarányú s előremutató megújulása tanúsít. Mo.-on a korszerű ~ művelését csak elméleti téren tették lehetővé, szintén a felszabadulás után jöttek létre máris jelentős eredmények, még ha olykor vitatható formákkal is (új városok, mint Dunaújváros, Komló, Kazincbarcika, nagyobb új lakótelepek, mint a budapesti József Attila, a pécsi ún. uránvárosrész, a befejezés előtt álló salgótarjáni városközpont stb.). A kapitalista országokban ez utóbbi időszakból főképp az angol és a skandináv új városok (Stevenage, Harlow, Vällingby,Farsta), az USA-ban az ún. Green Belt városok, az indiai Chandigarh (Le Corbusier alkotása), Brazília hasonnevű új fővárosa (L. Costa, O. Niemeyer és mások alkotása) emelhetők ki; olykor ezekre is, főként azonban a többiekre hol a fokozódó sematizmus, hol az erőltetett új formakeresés jellemző. Meglevő városok jelentősebb újjáépítésére viszonylag kevésbé került sor, s így az eddigi ~i tevékenység némüeg egyoldalú. A folyamat még tart, ezért történeti áttekintése megnehezül, egybelátása a korábbi ~i korszakokkal csak később válik majd lehetségessé, ugyanígy alkotásainak maradandó értékelése is. — írod. Brinckmann, A. E.: Stadtbaukunst von Mittelalter bis zur Neuzeit. Berlin, 1925; Bunyin, A. V.: Isztorija gradosztroityelnovo iszkusztva. Moszkva, 1955; Gibbert, F.: Town Design. London, 1955; Granasztói Pál: Város és építészet. Bp., 1960; Granasztói Pál: Ember és látvány városépítészetünkben. Bp., 1972; Korompay György: A városépítészet esztétikai alapismeretei. Települések esztétikai vizsgálata. Bp., 1959 — 1960; Lavedan, P.: Histoire de l’Urbanisme. Párizs, 1952; Major Máté: Építészettörténet I—III. kötet. Bp., 1954—55, 1960; Perényi Imre: A városépítés története. Városépítéstan. I. kötet. Bp., 1961; Perényi Imre: Városesztétika. Bp., 1965; Pogány Frigyes: Terek és utcák művészete. Bp., 1961 (második kiadás). városépítészeti együttes, városépítészeti egység, alkotás: összetartozó városképi elemeknek meghatározott városi tartalmú (pl. városköz-