Soltész Katalin: A tulajdonnév funkciója és jelentése (Budapest, 1979)
III. A tulajdonnév jelentése
Mirabeau=Riquetti). A középkorban, a családnevek megszilárdulása előtt egy-egy személy többféle néven is szerepelt (Angyal István=Mikolai István*0); a könyvnyomtatás előtti időkben, mielőtt az irodalmi címadás véglegesen kialakult, egyes irodalmi művek többféle címen is ismeretesek voltak (Eclogae—Bucolica). Beszélhetünk-e szinonimiáról névváltoztatás esetében? A tulajdonnévhez tartozó dolognak Martinkő szerint ,,egy tér-idő koordinátában meghatározott helye van. Egy-egy tulajdonnévi formához időben vagy térben több dolog is tartozhat, de a tér-idő koordináta egy meghatározott pontján csak egyetlenegy”.80 81 Az északi szélesség 60°, a keleti hosszúság 30°-án fekvő város neve 1914 előtt Szanktpeterburg volt (magyarul Szentpétervár), 1914—1924 között Petrográd, 1924 óta Leningrad; e nevek tehát nem egészen szinonimák, mert az időtényező mint változó szerepel a koordinátarendszerben. Dologilag sem teljesen azonos denotátum a cári Oroszország fővárosa és a Szovjetunió második legnagyobb városa. Nándorfehérvár ostroma (1456) és Belgrád ostroma (1717) két különböző történelmi esemény. A térbelileg azonos denotátumra vonatkozó, de időbelileg különböző érvényű nevek viszonyából a szinonimiának egy fontos kritériuma, a felcserélhetőség hiányzik, ezek tehát csak korlátozott értelemben tekinthetők szinonimáknak. Ezt a korlátozást azonban sokszor azonnal fel is oldhatjuk. A nyelvi változás nem mindig jelent éles cezúrát a régi és az új között,82 így a névváltoztatás sem: a megszokás, a beidegződés még sokáig életben tartja a régi nevet az újjal párhuzamosan. A Bizánc név azt a későókoriközépkori metropolist jelenti, amelyet Constantinus császár, amikor megtette fővárosának, Nova Bomá-nak nevezett el, a világ pedig Constantinopolis (magyarul Konstantinápoly) néven ismert. A Konstantinápoly név inkább a török birodalom fővárosának fogalmát asszociálja, pedig ezt már Isztambul-nak (vagy Sztambul-nak) hívták. Bizánc és Konstantinápoly egyfelől, Konstantinápoly és Isztambul másfelől — bizonyos időhatárok között — felcserélhető, tehát szinonima, bár Bizánc és Isztambul nem az. A régi név továbbélését, az újjal való egyidejű használatát különösen jól megfigyelhetjük a családnév- és az utcanév-változtatásokkal kapcsolatban. Az időtényező szerepének következménye, hogy a tulajdonnévi szinonimapárok egyik tagja gyakran kissé avultas stílusértékű.83 80 Székely György: NytudÉrt. 70. sz. 208. Vö. Gottschald 82. 81 Martinkó: Pais-Eml. 193. Vö. Jespersen, The Philosophy of Grammar 1924. 65. 82 Vö. Jakobson, Pattern in linguistics. Selected Writings. 83 A tulajdonnévi poliszémiáról, homonimiáról és szinonimiáról 1. Acta Lingu. XX, 107. 40