Szabó István: Jobbágyok - parasztok. Értekezések a magyar parasztság történetéből (Budapest, 1976)
Hanyatló jobbágyság a középkor végén
bár ezek a megújuló pestisvészek sem oly általánosak, sem oly pusztítóak nem voltak,105 mint a ,,nagy halál”, annak a vidéknek, melyen megjelentek, mindig ostoraivá lettek. A magyarországi középkori pestisjárások feldolgozásának hiányában Magyary-Kossa adattárára támaszkodva, Magyarországon az 1348 — 1349. évi fekete halál után a század folyamán még öt, a XV. század folyamán pedig 21 pestises évet tudunk kimutatni. Hangsúlyoznunk kell ismét, hogy e pestisvészek különböző eredetűek és erejűek voltak, s hogy az említett pestises évek egyik-másikára alig egy-két rövid utalás emlékeztet csupán. S ezek a hírek is az országnak csak egy-egy pontjára mutatnak, szabad utat hagyva a képzeletnek, hogy a dühöngő vésszel bejárja az országot. Valóban, e járványok igen ragályosak voltak, s igen csekély az eredmény, mellyel az elszigetelésüket célzó küzdelem járt. A geográfiai tényezők és a helyi viszonyok egy-egy vidéket kiemelhettek ugyan, ha azonban nálunk az ország valamely pontján a vész megjelent, e földrajzilag egységes zárt területen aligha állt meg egy ponton. A XIV. században a „fekete halál” után az 1360., 1374., 1380., 1381., 1382., a XV. században pedig az 1409., 1412., 1430., 1438., 1441., 1452., 1453., 1454., 1455., 1456., 1457., 1461., 1468., 1475., 1479., 1480., 1482., 1494., 1495., 1496., 1497. években találhatók Magyarországon pestis jelenlétére adatok.106 Némelyiket egykorú forrásainak különösen pusztító hatásúnak sejtetik. így mindjárt az 1360. évit is. „Magyarországban — jelenti haza január 16-án Ursio Bertalan velencei követ — nagy a halandóság . . . sok zászlós úr s főnemes is áldozatul esett a járványnak.” A „borzasztó” betegséget a követ is megkapta, de kilábolt belőle. „Annyit mondhatok — írja február 27-én —, hogy Magyarországban nagy a halandóság, s különösen itt Budán s Visegrádon. Buda városában magában állítólag több mint 16 000 ember halt el, s a járvány még mindig tart”...107 1381-ben Lajos király „propter grassantem pestilentiam” általános perhalasztást rendelt el,108 1410-ben pedig — miként láttuk — Zsigmond király az előző évben „per maximam pestilenciam” megnéptelenedett Sopronba telepedőknek nyújt kedvezményeket.109 A XV. század második felére eső 16 pestises év járványaiból különösen hármat sejtetnek forrásaink nagy pusztító erejűnek: az 1456., az 1480. és az 1495. évit. Az első a nándorfehérvári táborban ütötte fel fejét, ahol „moriuntur . . . satis terribiliter ex peste.”110 A vészt a katonák széthurcolták, „Budán alig győzték a halottakat eltakarítani.”111 1480-ban újra „ingens” pestis pusztított Magyarországon, mely Mátyás bécsújhelyi táborában éppúgy szedte áldozatait, mint a távoli délkeleti vidéken, a Barnaságban.112 1495-ben ismét „vala . . . nagy halál Magyarországba, ez-okáért László király kiméne az erdőkbe, és mind odavadásza.”113 A „pestises ingens” a Barcaságot is újból felkereste.114 Mikor a nagy halált követő másfél évszázad ily pestisjárásos évtizedeiben jobbágyfalvainkat részben lakatlanul állónak s a paraszttelkek több-kevesebb hányadát gazdátlannak találjuk, akkor magától adódik, hogy a pusztásodás okaiban részt kell juttatnunk az említett pusztító járványoknak is. Megfigyelhetjük például, hogy a XV. század első felében csak öt pestises év fordul elő, s ezekben az évtizedekben csak 10-30, egyetlen esetben 3 5 % az üres, lakatlan telkek aránya, míg a század második felében, amikor 16 a pestises évek száma, s ezek közül háromban különösen pusztító erejű volt a vész, a lakatlan paraszttelkek száma általában az 50-60% körül mozog, alig egy-két helységben esve e súlyos arány alá. 178