Szabolcsi Bence - Bartha Dénes (szerk.): Bartók Béla emlékére - Zenetudományi tanulmányok 10. (Budapest, 1962)
Demény János: Bartók Béla pályája delelőjén
már műsoron tartották. ,,A fából faragott királyfi” tavalyi felújítása után most ,,A kékszakállú herceg vára” is újabb útjára indul a budapesti Operaház színpadán — pontosan úgy, ahogy 1918-ban követte nyomon a táncjáték sikerét. Bartók most sem feledkezik meg a vidéki városokról: Békéscsabán Basilides Máriával, Pápán Gertler Endrével szerepel, a szegedi filharmonikusokkal, Szegeden, ifjúkori rapszódiáját játssza. Mint koncertező művész, Budapesten is fellép: a filharmonikusok szezonnyitó hangversenyét Bartók Bach- és Mozart-játéka emeli ünneppé. Bach zenéjével tűnik ki azon a koncerten is, ahol Edwin Fischer és Dohnányi Ernő a partnerei. Világhírének újabb tüneteként két amerikai növendék is tanul nála ebben a szezonban zongorát: Wilhelmine Creel zongoraművésznő, aki még 1936 koratavaszán érkezik Pekingből (ahol keleti régészettel foglalkozott) Magyarországra és Dorothy Parrish ösztöndíjas cserediák — mindkettejükkel Bartók az emigrációs években is fenntartotta kapcsolatát. * Bartók szellemi jelentősége ezekben az időkben vált fontos élményévé a tragikus sorsú nagy magyar lírikusnak, József Attilának is. Személyesen is találkoztak, amikor Bartók Béla 1937. jan. 13-án a ,,Gépzené”-ről tartott előadást. A költő azonban már 1936-ban papírra vetette Bartókról tervezett nagy tanulmánya 15 pontból álló vázlatát. Minthogy József Attila még 1937 végén meghalt, ezt a tanulmányát már nem írhatta meg. Vázlata azonban olyan bölcseleti, szociológiai és pszichológiai mélységeket sejtet, hogy máig is a Bartók egyetemes szellemi értékéről elgondolt legjelentősebb koncepciók közé sorozható. Bartók él még, de halhatatlan életműve körül megindul a szellemi erők mérkőzése; ennek éppen 1937 nyarán láthatjuk félelmetes jelét: József Attila tanulmány vázlatának furcsa kontrasztjaképp a sötétség hatalmainak felvonulásában: a „Magyar Kultúra” c. katolikus folyóirat brutális támadásában. József Attila tervezett Bartók-tanulmányának vázlata:250 MEDVETÁNC A nem-zenéből értjük a zenét 1. Vita a zeneértőkkel. Gyulai idézet. (25 o.) 2. Bartók: elfelejtett zene. 3. Disszonancia függőleges és vízszintes irányban. 4. Csak disszonancia által lehetséges alkotás. A konsz. nem egyéb megértett disszonanciánál. 5. A régi kont csak érteni vélik. 6. A botfülűeknek ezért minden disz. s egyben konsz, mert nem tudja a díszt fölfogni. 7. Petőfi verse: Tied vagyok, tiéd hazám. 8. Lényegében minden hasonlat dissz, mert csak különböző dolgok hasonlítanak és csak hasonló dolgok különböznek. 9. A szellem általában csakis probléma formájában van adva: a szellem, a tudat, a lét probléma-formában való jelentkezése 10. A disz tulajdonképpen probléma. Probléma nélkül annak megoldása nincs, tehát konsz. sincs. 250Szabolcsi Miklós: József Attila összes műveiIII. (1958), 277—278.1. 555