Szabolcsi Bence - Bartha Dénes (szerk.): Liszt Ferenc és Bartók Béla emlékére - Zenetudományi tanulmányok 3. (Budapest, 1955)
Demény János: Bartók Béla művészi kibontakozásának évei (1906–1914)
egy különös idegrendszer titkait tárja fel. A melodika (bujaság és dallamosság nélküli melodika) ereje, holmi aszketikus elmélyedésről beszél. A harmóniák pedig egy kifinomodott, átalakult, új-gyártmányu fül élvezeteit reprezentálják. Ezek a harmóniák nem mozognak többé a hangnemek dimenzióiban, mintahogy a három dimenziós lények nem tudnak megélni kettőben. Az oktávákban 11 hang (félhang) rejtőzik mint közönségesen, de az oktávák maguk elvesztik azt a jellegüket, amellyel még a kromatikus hanglétrát is identikus szakaszokba osztják. Mindebben ráció, zenei tartalom, magyarság és jövő lakozik. Igen, magyarság, csakhogy persze másféle mint Simonffy Kálmáné és Egressy Bénié, akik kiváló férfiak voltak és bizonyára elszomorodnak vala, ha megjövendölik nekik, hogy Magyarországon, mint azelőtt — azután is megszidják és kinevetik azt, aki az elődök munkáját nem ismétli, hanem tovább folytatja.« A májusban elkészült Tizennégy zongoradarabot júniusban újabb sorozat követi : »Tíz könnyű zongoradarab«. Kicsinyített, egyszerűbb formájukban ezek is a legváltozatosabb mintái Bartók önmagára talált művészetének. Megmutatkozik bennük Bartók előszeretete a miniatúra-művészet iránt. De bármilyen könnyűek is e darabok, a kicsiny keretekben is ott van a nagyság, a monumentalitás. A sorozat két legnépszerűbb száma az 5. »Este a székelyeknél« és a 10. »Medvetánc«. Népszerűségükhöz jelentősen hozzájárult Bartók későbbi zenekari feldolgozása. (Magyar képek, zenekarra [1931] 1. és 2. száma.) Az »Este a székelyeknél« c. darab — akárcsak a korábbi »Három csíkmegyei népdal« és Bartók számos későbbi kompozíciója — a székely havasok levegőjét lehelli. Szelíden ereszkedő pentaton dallama, melyet visszatérései közt a tilinkó szava szakít félbe, nem népdal, de azzá vált ; Erdélyben a népig eljutott, szövegre énekelték. A legkorábbi olyan Bartók-kompozíció, amely széleskörű népszerűségre tett szert. A »Medvetánc« a maga víziós megjelenítő erejében másféleképp lett népszerű. Eegtöbbször kinevették. Döbbenetes arányait nem is sejtették, benne is a szokványos karakterkompozíciók méreteit keresték, holott az ember új világának hatalmas, sokszor félelmes képeit idézi. Állítólag ez a darab volt József Attila hasonló című, keserű versének inspirálója.* Ilyen záródarabbal a sorozat címében — »könnyű« — újból jelenlévőnek érezzük az iróniát. (Mint a 14 »bagatell« esetében.) Opusz-száma nincs. A mű élén »Ajánlás«-t látunk : 45 ütemből álló kis kompozíciót, melyet Bartók nem vett bele a »Tíz könnyű zongoradarab« sorozatába, hiszen egyébként »Tizenegy könnyű zongoradarab«-nak kellett volna elneveznie. Az »Ajánlás« első négy üteme ismerős motívum : •pp semplice * E. Német Andor : József Attila. Bp. 1942. 128 1. : »Egy nyár folyamán Berény Róbert néhány hétre [József Attila] rendelkezésére bocsátotta öreg, budai kert mélyén fekvő kis házikóját. Egy délután ellátogattam hozzájuk . . . Attila örömében azt se tudta, mit kezdjen velünk. Borért szaladt, szalonnát pirított. Később leültetett a zongorához, hogy játsszak Bartókot neki. A Medvetáncot és újra a Medvetáncot. Nem tudott betelni vele. Együtt dimnyögte, brununogta a zongorával. Judit a kert kőasztaláu terített vacsorához. Langyos, szép este volt, békés és csillagos. Pár nappal később Attila elhozta a Medvetáncot, meg a Kanászt.« 332