Szabolcsi Miklós: Érik a fény. József Attila élete és pályája 1923-1927 - Irodalomtörténeti könyvtár 32. (Budapest, 1977)

IV. József Attila költészete – 1923 őszétől 1925 őszéig

JÓZSEF ATTILA KÖLTÉSZETE 1923 őszétől 1925 őszéig IV. Két év alatt — eddigi tudomásunk szerint — száznál több verset írt a fiatal költő. S ez a százegynéhány szöveg nagyon is vegyes és átmeneti képet mutat. Igaz, tizennyolc és húszéves kora közt írta őket — a kamaszosság és az érettség egyaránt ott van bennük, s így ma mestermű és sietős vázlat egymás mellé kerül a kiadásokban, ő maga érettnek aránylag keveset tartott — a száz versnek körülbelül a fele került a Nem én kiáltok című könyvébe. A Nincsen apám sem anyám kötetbe tízet vett be ebből az időszakból, 1934-ben a Medvetáncban (továbbfejleszt­ve, alakítva) már csak a Tiszta szívvel, az Isten és az Istenem szerepel, valamint két ekkori versnek későbbi változata, a Reg­geli és a Fiatal asszonyok éneke. Jellegzetesen fiatalkori, tapogatózó, kísérletező s vegyes értékű költészet ez — kiemelkedő csúcsokkal, mint a Tiszta szívvel — és gyengébb szövegekkel. Éppen ezért alkalmas arra, hogy a költő világába mélyebben bepillantsunk, alkotómód­szerének alakulását nyomon kövessük.1 Időbeli és stílusrétegek E két év költészete sokféle hangú, változatos formájú. Egy­más mellett él nála több olyan irány, törekvés, amely a kor más költőinél külön, egyéni modorként jelentkezik. Egymás mellett 1 József Attila e korszaka lírájának elemzésével az ismert monográfiá­kon kívül (Balogh [15], Gyertyán [65] stb.) foglalkozott: korábban Fejtő [47] és — az időszak termését szigorúan eszmei mérce szerint megítélve,— 223

Next