Szabolcsi Miklós: Érik a fény. József Attila élete és pályája 1923-1927 - Irodalomtörténeti könyvtár 32. (Budapest, 1977)

VI. József Attila Párizsban

JÓZSEF ATTILA PÁRIZSBAN VI. Útközben, bécsi napok 1926 szeptemberében kel útra. Elseje körül akart elutazni, de valószínű, hogy erre csak szeptember 10-e körül került sor. Október 15-én már Párizsból írja, hogy Bécsben nyolc napot töltött. Ez alatt megszerezte a távozási bizonyítványt,1 felkereste régi ismerőseit, próbált pénzt szerezni, kirándult Herthával a Raxra. Talán itt érte utol Hirsch Albertné levele, mely így érte­síti: „zsidó diáknak szánt pénzt fognak magára »pazarolni«, akit pedig hazája oly szívesen melengetne Szegeden”.2 Vonaton utazik Bécsből Párizsba, és Szakasits Árpád em­lékezése szerint itt találkozik vele, miközben a vonat Svájcon keresztül robog.3 A munka teremtette harmóniáról, a gépekről, tudatról és ösztönről beszélgetnek, s József Attila szól a jövő távlatairól is.4 1 Kelte az indexben szeptember 14. 2 József J. [81] 260. szerint szeptember 10-én kelt a levél. 3 Szakasits [180] 4 Harminc év távlatából általában nehéz beszélgetést rekonstruálni. Szakasits is nyilván későbbi gondolatokat vetít vissza. A fogalmazás mindenesetre biztosan 1957-es. De van olyan eleme, amely egybecseng az ekkori József Attila levelekkel és versekkel. A kollektivitás új életkörülményei közepette, az új termelési viszonyok tágas és szabad világában, új embertípus is keletkezik és e közben szabadon érvényesül a kölcsönhatás törvénye. Ahogyan a kizsákmányolás és elnyomatás alól fölszabadult emberiség megteremti a magántulajdontól és ennek vadállati erkölcseitől, a kizsákmányolástól mentes új, magasabb rendű társadalmat, ugyanúgy ez az új gazdasági és társadalmi rend, megteremtőivel szemben olyan igényeket és követelményeket támaszt, amelyeket szintén csak egy magasabb rendű emberiség teljesíthet és teljesít is majd föltétlenül 671

Next