Szabolcsi Miklós: Fiatal életek indulója. József Attila pályakezdése - Irodalomtörténeti könyvtár 11. (Budapest, 1963)
IV. Makói évek
kiutat. Ő is elmondhatta volna magáról, mint a kör egyik tagja: . e borzas vad fiú sok gyújtó eszme lángját szürcsölé”;33 s ő is vágyott a nagy Életre, benne is volt kamaszos-érzéki, irodalmias erotika. Közös vonásai ezek hát a kornak, a helynek; ezt a költői magatartást kívánta a helyzet is, — József Attila indulása ennyiben jellegzetes, ennyiben mintegy sűríti a kor fiataljainak — egyelőre, tételezzük: vidéki fiataljainak — indulását, életszemléletét. De valamiben más is már, mint ők. A Lírai Antológiában négy verse jelent meg; s ezek közül kettő, a Lélekszirteken s a Falak, — teljesen beleillik a kötet versei közé, nem rí ki onnan; de már az Aratás előtt szokatlan a maga realista formálásával, s főleg szembetűnik a Fiatal életek indulója ; nem utólagos visszavetítés, ha azt álhtjuk: magasan kiemelkedik a kötetből, megformálásával, lendületével s lázadásának erőteljességével. József Attilát, a tizenhétévest is már több minden különböztette társaitól; tudott ő egyszerre Juhász Gyula módján festői realista s Adyén sejtelmes lenni. A formák kezelésének biztonságában, verselési rutinban csak az egy Anzelm Károly versenyezhetett vele; dallamot, jó ritmust, igazi rímeket csak náluk, meg olykor Aknai Istvánnál vagy Borús Bélánál találunk. Gázadásának célirányosságát, hevét, világos szókimondását sem érték utol társai; s végül : minden ekkori túldíszítettsége s keresett formái mögött már kortársainak is észre kellett venniök hallatlan frissességét, merészségét, kedves hetykeségét. Ugyanakkor nem kell eltúloznunk a különbségeket: a Szépség Koldusa József Attilája még csak kezdő, fiatal szegedi költő, egy a többiek közül, tehetséges és ígéretes, de nem messze kiemelkedő közülük. A fiatal József Attila ott van társaival: nappal a Royalban, este a színházzal szemben levő Kossuth-kávéházban, a szegedi duttyánokban, az Oskola utcai Kék Golyó-ban, a Templom téri nyomdában, Kormányosék lakásán, vagy a Tisza-parton; beszélgetve, vitatkozva olvasmányokról, költészetről, világról, a „ma emberéről”, a „mai lélek”-ről; s főleg felolvasva egymásnak a verseket, novellákat, manifesztumokat. Hont Ferenc elbeszéléséből tudjuk, hogy József Attila nem túl nagy véleménnyel volt társai költészetéről; de ötleteket, gondolatokat, szempontokat kaphatott tőlük. A fiatal szegediek egyike-másika rendkívül 33 Homályos F. : Egy lányhoz, kit ismerek. Uo. 405