Szabolcsi Miklós: Fiatal életek indulója. József Attila pályakezdése - Irodalomtörténeti könyvtár 11. (Budapest, 1963)
VI. Kitekintés és korkép
mesterek mellett a mesterek különbözősége is áruló: itt Juhász Gyula, ott Stefan George az, akihez a másiknak nincs köze. Közös kor-élmények: egyazon nyomasztó, fullasztó, kitörésre ingerlő levegőt szívták, — de a különbségek mégis szembeötlőbbek. Nehéz összehasonlítani a két költőt: 1922—23-ban Szabó Lőrinc már Magyarország egyik legismertebb, leginkább befutott költője, Babits Mihály maga emeli ki a Nyugatban már 1923 elején, egyedülinek az ,,új költők” közt, — az itsí-lapok belső munkatársa, — József Attila meg ismeretlen kezdő, aki örül, ha 1923 nyarán végre, eldugottan, az Lsében megjelenhetik. Szabó Lőrinc érett, szuverén alkotó, — s sikeres férfi is; előbbre tart az életben, nőkben, költészetben. S ezt az előnyt kettejük viszonyában mindig meg is tartja; minden panasza ellenére — József Attilához képest — az élet csúcsán van, az irodalom előterében; életében József Attila mindig Szabó Lőrinc mögött fog állni, — kegyekben, sikerben, hírben. S mégis: már ebben a korai időszakban is, ennél a kezdő, s csak néhány jelentős verset közreadó fiatalembernél, az öt évvel fiatalabbnál felfedezhetünk olyan vonást, amely nagyobbá teszi, közelebb hozza a másiknál. Nemcsak arról szólunk, hogy József Attila lázadása s forradalmisága, elégedetlensége a polgári renden kívül álló; s arról sem, hogy ha nem is szocialista még, de már ekkor sem tagadta meg a proletárforradalmat. Arról, hogy Szabó Lőrincnél hiányzik a szeretetnek, a bensőségnek, az emberközelségnek az a légköre, mint az ifjú József Attilánál. Baudelaire és Ady hatására is írta, — de a József Attila még akkor sem látta így: Jaj mit álmodtam : anyám maghalt e vad éjszakán! Árnya ingott, mint a részeg, szája vér és szeme sár volt; megöleltem, — megigézett, — Nézd, kezemről vére párolg! Meghalt. Csókolj / Szédület. . . Mért világit a szemed? Pénz, kenyér ... A hangja? Hallod? intett véres keze, — láttam . . . — Vérbefulladt vad harangok hörögnek az éjszakában. (Meghalt, csókolj, szédület . . .) 582