Szabolcsi Miklós - Illés László (szerk.): „Jöjj el, szabadság!” Tanulmányok a magyar szocialista irodalom történetéből. II. - Irodalom - szocializmus 2. (Budapest, 1967)
Botka Ferenc: A Sarló és Kalapács (1929-1937)
ságot szolgáltatott a költőnek.158 Magával a platformtervezettel ellentétben ez a dokumentum alaposan és részletesen elemzi az egész magyarországi proletárirodalmat, s József Attilával kapcsolatban a következőket írja: „A proletárirodalom mellett néhány vele rokonszenvező író is jelentkezett. Ilyenek: Illyés Gyula, József Attila, Kodolányi János, Háy Gyula.” József Attila neve a következőkben többször is előfordul a folyóirat cikkeiben. Gergely Sándor a költő által szerkesztett Frontot ismertetve elismerően emlékezik meg a Munkások c. költeményről. („József Attila Munkások cím alatt írt jó verset.”159) Egy névtelenül megjelent közlemény — 1932 őszén — ismerteti a haladó értelmiségiek egy csoportja által kiadott — Sallai és Fürst kivégzése ellen tiltakozó — röpiratot, s szerzői között megemlíti József Attilát is.160 — Ezek az apró jelzések arról tanúskodnak, hogy a moszkvai pártvezetés a maga részéről igyekezett jóvá tenni a költővel szembeni súlyos igazságtalanságot. Más részről azonban az is nyilvánvaló, hogy ez az elismerés nem volt maradéktalan. A kérdéses dokumentumok hol „rokonszenvező írónak” hol „kispolgári intellektuelnek” aposztrofálják József Attilát. Ez történhetett konspirációs meggondolásokból is, végső soron azonban a költő által képviselt bonyolultabb lírai magatartással szembeni idegenkedést tükrözi. Hogy a Sarló és Kalapács köre művészileg mennyire nem ismerte fel és nem is értékelte a maga igazi nagyságában József Attila korszakalkotó költészetét, azt az bizonyítja a legszembeszökőbben, hogy egészen 1936-ig egyetlen versét sem közölte.161 A Sarló és Kalapács Móricz-, Kassák- és József Attila- értékelései nem hagynak kétséget afelől, hogy az irodalompolitika volt a RAPP magyar szekciójának leggyengébb oldala. A hibák gyökerét abban a merev kritikai alapállásban látjuk, amely eleve bizalmatlanul, sőt ellenségesen fordult szembe minden „kívülről” jövő kezdeményezéssel. A szekció tagjai az irodalomról csak a metafizikusán gondolkodók „igen-igen”, „nem-nem” kategóriáiban voltak képesek ítélkezni. Bírálataikból hiányzik a mélyebb analízis, az összefüggések dialektikus, sokoldalú megmutatása; a megfelelő, higgadt hangnemről nem is beszélve. Fentebb azokkal az összefüggésekkel kezdtük, amelyek a Sarló és Kalapács kritikai állásfoglalásainak politikai hátterét alkották. E kérdések 158 Gergely Sándor közlése szerint ő maga is azt a megbízást kapta a párt magyarországi vezetőitől, bogy Moszkvába érve (1931 novemberében) működjék közre József Attila „rehabilitációjában”. A teljesség kedvéért megemlítjük, hogy Gergely, bizonyos fenntartásokkal ugyan, de alapjában véve elismerő, meleghangú kritikát írt 1931 tavaszán — tehát a platformtervezettel egyidőben — a költő Döntsd a tőkét, ne siránkozz o. kötetéről. (L.: József Attila új versei. Korunk, 1931. 6. sz. 392—93.) 159 Gergely Sándor: Magyarországi lapszemle. SK 1932. 6. sz. 29 — 30. 160 —: A halálbüntetés ellen adtak ki röpiratot. . . SK 1932. 10—11. sz. 84. 161 E szerkesztői szűkkeblűséget már nem lehet konspirációs indokkal magyarázni, hiszen a költő műveit névtelenül is meg lehetett volna jelentetni, mint ahogy azt Fábry Zoltán folyóirata, Az Út meg is tette. (L.: Lebukott. Az Út, 1931. 8—9. sz. 11.) 1936-ban a SK József Attila műfordításait, Áron Colrvs: Gyárban és A bányász c. verseit közli. (SK 1936. 21. sz. 10. — Átvétel a Szép Szó, 1936. 3. számából, 218 —19.) A közlés filológiai érdekessége, hogy párhuzamban van Hidas Antal: Szovjetgyárban, Szovjetbányász c. költeményeivel. A négy vers közös címe: Nálunk és náluk." A párhuzam indítékát láthatóan Cotrus költeményei adták, mert Hidas tudatosan törekszik politikailag ellentétes tartalmú parafrázisukra. 286