Szabolcsi Miklós - Illés László (szerk.): Tanulmányok a magyar szocialista irodalom történetéből - Irodalom - szocializmus 1. (Budapest, 1962)

Tamás Attila: Eszmélet (József Attila költői világképe)

Tamás Attila : ESZMÉLET (JÓZSEF ATTILA KÖLTŐI VILÁGKÉPE)* „Komor ég alatt üldögélek, mint hajléktalan a híd alatt.” Zárt, vas- és betonívek összekapcsoltságával egységbe álló világrend. Végtelen, fölébe súlyosult kozmosz, s benne az ember — parányi rész, mely föbsmeri helyét a végtelenben. Számbaveszi magányát és mégsem retten meg: „üldögél”; egy kicsit már kihívó nyugalommal szemlélődve vállalja helyzetét, sorsát — maga köré tekintvén pedig elsőként látja meg tisztán érthető és mégis varázslatos szépségében ezt a fölébe hajló végtelent. „Tündöklik, mint a gondolat maga, a téli éjszaka.” Ez József Attila költői világa, ez az ő — játékosságában is komoly — okos, szép emberi magatartása. „AZ EGÉSZ EMBERISÉG NEVÉBEN” „Ha egy osztály a maga sajátos életérzését nem képes társadalmilag, azaz művészileg kifejezni, akkor erőtlen ahhoz, hogy az egész emberiség nevében lépjen fel a történelem dobogójára.” Befejezetlenül maradt esztétikájában fogalmazódott meg ez az ítélet. Higgadtak, átgoldoltak a szavak, tudományos igényű a fogalmazás — de mögötte ott az érzelmi feszültség, a konok bátorság, mellyel önmagát, egész osztályát veti a történelem változhatatlan törvényeinek mérlegére. Ott a meggyőződés: vannak ilyen törvények, s ott a felelősség érzése és a közös sors hivalkodás nélküli vállalása is. Hiszen érezzük, hogy önön költé­szete számára állított mércét, ő maga az, aki egy új, egyetemes világkép megalkotására vállalkozik. „Én a proletárságot is formának látom, úgy versben, mint az életben, és ilyen értelemben élek motívumaival” — magyarázza Halász Gáborhoz írt levelében. Az előbbi vallomáshoz kapcsolódva tisztábban érthetjük meg az itt elmondottakat, ti. azt, hogy formán ő társadalmilag meghatározott sajátos látásmódot, „életérzést” ért. A „forma” itt világnézetet is jelent: a proletariátus világnézeti formáját. — Olvassuk tovább a levelet: „Nagyon sűrűn visszatérő érzésem a sivárságé, s . . . (ti. ehhez) „jóljött” az elhagyott * Részlet egy nagyobb tanulmányból. 372

Next