Szabolcsi Miklós - Illés László (szerk.): Tanulmányok a magyar szocialista irodalom történetéből - Irodalom - szocializmus 1. (Budapest, 1962)
Szabolcsi Miklós: Egy fejezet József Attila életéből
Szabolcsi Miklós: EGY FEJEZET JÓZSEF ATTILA ÉLETÉBŐL (AZ „ABBÁZIÁI PARADICSOMBA N”) Az 1917/18-as iskolaév befejeztével a helyzet egyre nehezebb: az anya betegsége súlyosbodik, a két gyerek már nem is otthon, hanem a szomszéd lakásban, Mohoséknál lakik. Hátha könnyít valamit a gyereknyaral tatás — gondolhatja Jolán és Makai —, s 1918 év nyarán a két gyermek az ún. Károly király-féle gyermeknyaraltatási akcióval Abbáziába került. Bizonyos: Jolán is, Eta is úgy tudja, hogy ezt is Makai intézte el, részben megint Giesswein Sándor segítségével,1 hogy a két gyermeknek valami nyári helyet szerezzenek. Ismét érintkezik sorsuk a szegény gyermekek tízezrének sorsával; mert ez a gyermeknyaraltatási akció az utolsó háborús nyár egyik legnagyobb társadalmi botránya volt. Már május elején hirdetik a lapok: a Tűzoltó utcai Fehérkereszt gyermekkórházban kell a gyermekeknek jelentkezniük.2 Az akciót voltaképpen a Népjóléti Központ és a Munkások Gyermekbarát Egyesülete szervezte, a nyaraltatást külön kormánybiztosság intézte, de tervezésében, lebonyolításában mindvégig nagy része volt a szociáldemokrata szervezetnek, s így a balsiker ódiuma is rájuk hárult.3 6 —12 éves gyermekeket vettek fel; a két József gyerek bizonyára egy kis csalással került a turnusba. Kettősen is: mindkettőjük korából letagadtak s Attila — nagy erőfeszítéssel — eltitkolta kartörését is: „az Attila keze is javul 3 hétig volt sínbe most hogy elment kiveték, az orvos csak úgy kötözte föl neki de ő ezt a kötést is leszedte félt hogy akkor nem fogják elvini ha fel lesz kötve azért agódom, hogy meg fogja erőltetni és újból rósz lesz neki. . .” írja a mama Jolánnak.4 Előbb az adriai Portoroséba irányították a gyermekeket, majd júliustól Abbáziába indultak a szállítmányok, egy-egy alkalommal 700—900 gyermek. József Attila csoportja július 22-én indult: „már reggel 9 órakor elmentünk hazulról, a Taterzálba vártuk még vége lesz a komédiának mertt itt újból meg letek vizsgálva azután eni kaptak ámbár Attila az örömtől nem reggelizet ...” — írja a mama egy levelében,5 s hogy a „komédia” a Tattersaalban milyen nagy volt, azt a korabeli újságokból is tudjuk, előkelőségek, az akció szervezői, katonatisztek jelenlétében búcsúztak a gyermekek, a 29. honvédzenekar a Himnuszt és a Rákóczi-indulót játszotta 1 JózsefJolán: J. A. élete2Bp. Cserépfalvi, 1941. (ezentúl: JJ) 152. —József Eta: Emlékezések közös gyerekkorunkról. J. A. Emlékkönyv, Bpest, 1957. (ezentúl: Ekk) 33. 2 Világ, 1918. május 1. 8. 3L. Csergő Hugó: A budapesti nyomor vöröskönyve. Bp. 1919. 126. skk. 1. 4 Idézi JJ. 152—153. 6 Országos Petőfi Sándor Irodalmi Múzeum (ezentúl OPM). Idézi JJ. 152. 0* 83