Szabolcsi Miklós (szerk.): József Attila: Cikkek, tanulmányok, vázlatok - József Attila összes művei 3. (Budapest, 1958)
IV. Tanulmánytervek
„Az »Új Harcos« fontosnak tartja, hogy a proletár egységfront kérdése a szocialista munkásság ítélőszéke elé kerüljön és alapos megvitatás tárgyát képezze. Felkérünk tehát minden elvtársat, hogy szóljanak hozzá a felvetett problémákhoz: miben látják a proletár egységfront megvalósításának feltételeit. ’ ’ A 2. (1933 március) számban a fenti kérdéseket a következő cikkek érintik: Oravetz István: Kongresszus után (A Magyarországi Szociáldemokrata Párt kongresszusáról, azt támadva) ; Rab Janos (Antal János) : Széljegyzetek a német eseményekhez ; „Egy aktív párttag” (szociáldemokrata) : Hozzászólás az egységfront kérdéséhez. — A 3. 1933 májusi számban) jelent meg Oravetz István cikke : A felelősség kérdése, — amelyben a német eseményekért a felelősséget elsősorban a Német Szociáldemokrata Pártra hárítja, — s József Attila cikke. (Egyébként ugyanez a szám foglalkozik egy rövid bírálatban a költő Külvárosi éj kötetével is.) 2. A cikk visszhangja, : A 4. (1933 júniusi) számban tovább folyik a kérdés megtárgyalása, több cikkben, s itt jelent meg egy Téglás Ferenc aláírású cikkben a József Attilának szóló rendkívül éleshangú válasz is (74—80. 1.). A cikk^ valódi szerzőjének kilétét még nem sikerült felderítenünk. Téglás Ferenc : AZ EGYSÉGFRONT KÖRÜL Válasz József Attila azonos című vitacikkére (Lásd Új Harcos I. év/. 3. sz.) Csak örülni lehet annak, hogy az egységfront kérdése az „Új Harcos” lapjain is vitát váltott ki. Ez a kérdés már hónapok óta foglalkoztatja a magyarországi munkásságot. Üzemekben, köpködőkben, proletárnegyedek lakásaiban és uccáin ez a legfontosabb beszédtárgy : hogyan tudjuk a tőke és fasizmus ostromával, nemzetközi egységfrontjával szembeszegezni a munkásság egységes harci frontját. Miért nincs máris egy ilyen harcos munkásegységfront, kik és mik ennek az akadályozói? Ha ismerjük az akadályokat, hogyan lehet és kell ezeket elhárítani? A munkások között folyó vita visszhangra talált az „Új Harcos” hasábjain, sajnos teret adott egy politikai elefántcsonttoronyban élő embernek is, akinek zavaros és opportunista fejtegetései azonban a harcos egységfront útját nem egyengetik, hanem még jobban eltorlaszolják. József Attila esetének veszedelmessége abban áll, hogy ő, mint tehetséges költő, egy pár proletár tárgyú versével némi tekintélyt szerzett magának a baloldali munkások között. Most erre támaszkodva, baloldali mozgalmi frazeológiába burkolva, szociálfasiszta ideológiát árul. Proletárköltőnek is szüksége van arra, hogy az osztályharcos munkásmozgalom összes alapkérdéseiről való helyes felfogás vérévé váljon. József Attüa olvasott egy pár igazi és álmarxista könyvet. Meg nem emésztett marxzmusa csak annyiban jut kifejezésre, hogy marxi fogalmakkal dobálódzó tudálékos stílusban ír, amit ír, az azonban már nem meg nem emésztett marxizmus, hanem igen megemésztett opportunizmus. József Attila vitacikkének politikai vonala lényegében véve egészen világos. Miközben látszólag 367