Szakály Ferenc: A mohácsi csata - Sorsdöntő történelmi napok 2. (Budapest, 1981)
I. A török szultán a magyar királyok palotájában
költözik a Duna—Tisza közére, janicsárok őrzik a gyujtogatóktól, akiket aztán a várban maradt magyarok csapaui váltanak fel. így kerül a magyar királyok évszázadokon keresztül csinosított, ekkor gazdátlan vára nyomorékok és félkegyelműek kezére, miután a szemre erősek, a maguk körében hatalmasok, az önérdekben okosak meg sem kísérelték megtartani. Ez az örökség persze többnyire csak csupasz falakból áll, a mozdítható dolgok hajókra rakva indulnak Konstantinápoly irányába. Ott hirdetik majd II. Szulejmán dicsőségét a hajdan Mátyás király hatalmát sugalló rézszobrok, Herkules, Diana és Apolló alakjai. Meg az a rendkívüli nagyságú ágyú, amelyet Hunyadi János zsákmányolt 1456-ban Nándorfehérvárnál II. Mohamed szultántól, és am: most — élettelen, nehezen mozdítható tárgyba sűrítve a pezsgő életet, az állandó változást — kerül vissza annak utódjához. Ismét csak egy, egyetlenegy ember, Frangepán Kristóf jelenti — mint annakidején Tömöri Pál — az aktív magyar védelmet. Kicsiny, néhány száz emberből álló hada állandó fenyegetés a törökök hátában, egyben biztatás a fallal körülvett, tehát megvédhető dunántúli városok számára, amelyeket ezért csak körülcsapkod az akindzsi-roham vihara, de elfoglalni, elpusztítani nem tud. Egyébként csak helyi ellenállási gócok alakulnak, de ezeknek is hamar véget vet a török topcsik sortüze. A menekülők pilismaród táborában pl. több ezer ember, talán még több mint Mohácsnál, marad holtan a csatatéren. A szultán a Duna—Tisza közét választja visszavonulási útvonalnak. Útját, itt-ott a pilismaródhoz hasonló, bár annál jóval kisebb ellenállási gócok zavarják. A lakosság zöme a Tisza természetes védővonala mögül nézi, hogyan pusztítja el a török elhagyott lakóhelyét, hogyan hajtja el a menekülésben elhagyott marháit, tenni semmit sem tud. Itt áll valahol Szeged táján, a Tiszától védve Szapolyai serege is. Portyázói itt-ott bele-belekapnak a szultáni sereg elmaradozott részeibe, de ez még arra is kevés, hogy a törökök visszavonulási útvonalukon változtass anak. 38